Teremtő erő

Egy buzsáki konyhakertet választottak az idei év legszebb kertjének, ahol a nagymama unokáival együtt ápolja a növényeket. Ennél remekebb közös programot el sem tudok képzelni! A nagymamák az igazi tudás birtokosai, olyan praktikákat kaphatunk tőlük, melyeket semmilyen online enciklopédia nem pótol. Édesanyámtól tanultam, hány szemet kell a mélyedésbe dobni, hogy szép dús legyen a zöldborsótermés. Mekkora lyukat kell vájni a palántának, vagy honnan ismerhetjük fel a gazt s a sarjadó tököt. Gyerekként eleinte nem volt könnyű a kertbe menni ahelyett, hogy a szoba kényelmében múlatnám az időt. De a mai napig élénken élnek bennem a közös kertészkedés emlékei. Olyan tudást szerez a gyerek, mely az életben bármikor hasznára válik s közben azt is megtapasztaljuk, milyen teremteni valamit. 
Kertészkedni egy kicsit olyan, mintha lenne egy saját birodalmunk. Ahol úgy rendezzük a növényeket, ahogy tetszik, és ha megfelelően bánunk velük, bőséges terméssel hálálják meg a gondoskodást. Az már csak ráadás, hogy kertészkedés közben a jó levegőn vagyunk. Szerencsére egyre inkább felértékelődik a háztáji termelés. 
Falusi lányként mondhatom, hogy a „házi” ízéhez semmi sem fogható. Illata s zamata van a saját konyhakertben nevelt paradicsomnak, uborkának, paprikának, epernek. A multi polcáról levett gyümölcs, zöldség köszönőviszonyban sincs a saját kertünk kincseivel. S ahogy az év konyhakertje tulajdonosa mondja: kapálni sem kell állandóan. Bőven elég háromnaponta dolgoznunk a veteményesben ahhoz, hogy betakaríthassuk munkánk zamatos gyümölcsét.