Nagyító alatt a világ és az ember

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt aktuális közéleti kérdéseket keresztény szemmel vizsgáló, országszerte nagy népszerűségnek örvendő fórumsorozatának újabb állomása a somogyi vármegyeszékhely volt. A teremtett világ és az emberi élet tisztelete címmel a püspöki székház nagytermében zajlott az a kerekasztal-beszélgetés, amelyen Juhász Hajnalka országgyűlési képviselő, a KDNP alelnöke, Keresztes Ilona újságíró, az Együtt az Életért Egyesület alelnöke, valamint Makláry Ákos görögkatolikus pap, a KÉSZ elnöke, a KDNP képviselője vett részt. 
Antal Gergely, a KÉSZ kaposvári szervezetének elnöke mutatta be őket, a rendezvények előtti, hagyományos imát pedig Varga László megyés püspök vezette, majd megnyitotta a fórumot. Kiemelte: az az örömhír, hogy nem mi vagyunk a kezdet; készen kapjuk a valóságot, amely meghatároz bennünket, de választás elé is állít. Vagy elfogadjuk, vagy szembe megyünk vele. Két teremtő van: az Atyaisten, aki megteremti a világot és a mi fejünk, amely feltételezésbe bocsátkozik a Teremtővel szemben. 
A főpásztor nyitott szívet kívánt a népes hallgatóságnak, s nem is volt belőle hiány. A közönség soraiból felszólalók vagy a kérdéseiket előre, írásban megfogalmazók is rendkívül őszintén beszéltek – vállalva keresztény meggyőződésüket, miszerint csak Istennel mehet előrébb a világ. 
Elhangzott: az élet- és környezetvédelemnél sokkal összetettebb az egyház által (is) használt teremtésvédelem fogalma, s a különböző pápai enciklikák sokkal korábban használták már e kifejezést, mint a politika. XVI. Leó pápa beszélt először a szociális jólétről, s míg a természetvédelem a környezetvédelemre koncentrál, addig a teremtésvédelem másra. 
– Az ökológia sokféleségére már II. János Pál pápa is utalt, XVI. Benedek pedig így fogalmazott: a külső elsivatagosodás a belső elsivatagosodáshoz vezet – mondta Juhász Hajnalka. 
S hogy mit tudnak az istenhívők a nem hívőknek adni? A képviselő szerint – aki nemrég adott életet egy gyermeknek –, az a legnagyobb ajándék, ha megpróbáljuk közvetíteni: a hívők számára a halál utáni élet rendkívül pozitív érték, amit a liberálisok sajnos nem értenek, vagy nem akarnak érteni, s ezért a „politikai termékként” kezelt klímaváltozás hatásainak „mantrázásával” próbálnak folyamatosan félelemben tartani bennünket. A keresztények pedig az utódokra szeretnék hagyni e bolygót, így másokért is felelősen gondolkodnak. Nyomatékosította: a KDNP a rendszerváltás kezdetétől folyamatosan felveszi a kesztyűt, és minden fórumon képviseli ezt az értékrendet más véleményekkel szemben, s ugyan a fiatalság zöme az internet hatása alatt van, a keresztényeknek missziója kell legyen, hogy pozitív jövőképet adjon. 
– Mindenütt ott kell lenni, semmilyen helyzetben sem riadhatunk meg a vitáktól. Az aprócska lépések is cseppek a tengerben – hangsúlyozta. 
Keresztes Ilona szerint a politikusoknak nagy a szerepük ebben, hiszen értékek válságát éljük, de az újságírók is fontos szereplői az ügynek, mivel véleményformálók, segítik értelmezni mindazt, aminek megértése nem megy mindig könnyen. Az emberi élet szerepéről többet, a környezetről kevesebbet kellene beszélni. Az ember tisztelete mindenek fölött kell hogy álljon, de az embereket tudatilag fel kell zárkóztatni, hogy tudományos és társadalmi hátterükkel egyetemben megértsék az igaz tényeket. 
Nem lehet általánosítani, hiszen az Európai Unió országai eltérő geopolitikai, s más-más földrajzi adottságokkal rendelkeznek. A hitelesség a legfontosabb; az, hogy mit tudunk, s mit nem reálisan teljesíteni. – A magyar kormány a TOP 7 között van a tekintetben, hogy 1992 óta 37 százalékkal csökkentette az üvegházhatásból eredő gázok kiszorítását; 2050-re el kell érni a klímasemlegességet – jegyezte meg. 
– Mivel a teremtésvédelem az emberi élettől elválaszthatatlan, korábbi korokban miért nem foglalkoztak ezzel? – tette fel a kérdést Makláry Ákos. A válaszokból kiderült: akkoriban nem gondolkodtak ilyen tudatosan az emberek, mint most; ilyen szempontból tehát szerencsés korban élünk, ezért a tudásunknak megfelelő döntéseket kell hozni, és azok szerint érdemes majd cselekednünk. 
Juhász Hajnalka az Európai Tanácsban tapasztaltakról is beszámolt, ahol arányaiban sokkalta több a liberális gondolkodású képviselő, mint a konzervatív. Nagy a harc a két pólus között, de ezek a viták nem meddő viták. Jóllehet: a liberális világ ott tart, hogy a keresztény, fehér, heteroszexuális ember diszkriminálva van. Ezt önmaga is érzékeli; ahányszor felszólal, annyiszor kisebbségbe kerül. Nézeteiért kifütyülik, fujjognak a képviselők, vagy éppen beszélgetnek a teremben. Azt is megjegyezte: némely televíziós társaság lassan már nem tud olyan filmet adni, amely ne tenne kísérletet a nézők, köztük akár gyerekek identitásbeli befolyásolására. Nagyon erős keresztény gyökerekre van szükség, hogy ne tévelyedjenek el. 
Keresztes Ilona ehhez azt is hozzátette: Teljesen természetes, hogy alapvető dolgokat, kifejezéseket meg kell magyarázni. Nagy veszélyforrás a közösségi média, a folyamatos gyalázkodás. Törekedni kell rá, hogy ne tántoríthassanak el minket a keresztény értékrendtől. Nem kell félni az igazság kimondásától, ha kicsit is félünk, abban a pillanatban elveszik a lényeg. Ha kedvesen, mosolyogva érvelünk barátságról, szerelemről, házasságról, életről, akkor nyert ügyünk van, hiszen a fiatalok egy része csupán a közhelyeket ismeri, azokkal meg nem lehet érvelni. Az egyesületében lévő ifjakat ő folyamatosan tanítja érvelni. 
Sok szó esett a fogantatással kezdődő életről is. A világ döntéshozói nincsenek tisztában azzal, hogy az abortusz gyilkosság, s így szabad utat nyitnak az ölésnek az emberi élet védelme helyett. A közelmúltban bevezetett „Szívhangrendelet” is terítéken volt; ennek következményeként számosan elálltak az abortusztól, hiszen az anyaméhben lévő parányi élet hangjánál nincs fülnek kedvesebb muzsika. Számos példa hangzott el arról, miként lehet eltántorítani tervüktől a nem kívánt terhesség megszakítását fontolgató nőket, mint ahogy az inkubátorprogram előnyeiről is, hiszen ezáltal gyermektelen családok, vagy újabbat remélők is élhetnek az örökbefogadással. A segítségnyújtás, a magyar családtámogatási modell is szóba került. Végül az élet végéről és az eutanáziáról is szó esett. Mindannyian egyetértettek abban: élet és halál kérdése egyedül a Jóisten kezében van.