2024.02.22. 06:18
Családi gyökerek
Árkot metszenek a buzsáki Fő utcán, hogy ne járjak el a szeretőm után. Megmosolyogtatta a szüleimet, mikor hat évesen ezt a buzsáki népdalt énekeltem.
Ez volt a kedvencem. Mivel a népművészeti faluból származom elképzelhetetlen lett volna, hogy ne ismerjem meg a település gazdag motívumait, kultúráját. Régen minden porta előtt a kerítésen árulták a szebbnél szebb hímzéseket. A rokonság a nagyszülői ház előtt kínálta a terítőket, mert a Balaton utcában volt a legtöbb átutazó német turista, akik pihenni mentek a csisztapusztai fürdőre. Az első öltésekkel itt ismerkedtem meg az utcán. Vittem a kis három lábú székemet és próbáltam a vézás, boszorkányos és rátétes hímzést elsajátítani nagynénémtől. Az általános iskolában a helyi népdalokkal, táncokkal is megismerkedtem és a vármegyében sok helyen mutattuk be a gazdag buzsáki hagyományokat. Az egyetem elvégzését követően pár hónapot dolgoztam a falumban művelődésszervezőként, nagyon szerettem bemutatni Buzsák nevezetességeit belföldi és külföldi csoportoknak és a híres búcsú szervezésében is kivettem a részem. Ma is szívesen megyek a Tájház udvarra, ahol tavasztól a hímzőasszonyokkal találkozni. Erzsi néni egy fehér vászoninget is kihímzett, a fekete-piros vézás virágokat sokan megcsodálták, sőt Rózsika nagynéném még egy fülbevalót is készített hozzá. Esküvőmön is elképzelhetetlen volt, hogy menyecske ruhának ne a buzsáki viselet öltsem magamra, amelyet büszkén viseltem. Fontosnak tartom, hogy ne feledjem honnan indultam, származnak őseim. Azt gondolom, a jelen emberének ismerni kell a múltját, hogy legyen jövője.