Politikusok(k)

Nem túl gyakori, hogy a politikusok, a közélet szereplői „végigülnek” egy többórás kulturális rendezvényt, s még élvezik is azt. Nem róható fel nekik, hiszen ezernyi teendő várja őket a hivatalban és azon túl. Néhány napja találkoztam egy ilyennel; a művészeti ágak és a tehetség iránt is érdeklődő fiatal polgármesterrel, aki örömmel volt részese az eseménynek. Első ciklusa után van és maradni szeretne, jóllehet: ringbe szállt a település néhány ciklussal korábbi „első embere” is. A szünetben jó hangulatú beszélgetés kerekedett, és az is elhangzott szájából: mocskos világ a politika. Remek meglátására csak bólintottam, és idéztem a Kaposvári Egyházmegye első főpásztorát, Balás Béla püspök atyát, aki egykor e témában így summázott: nem csoda, mivel a politika embergyártmány. Addig nem lesz igazi rendszerváltás, míg meg nem tér a jobb- és a baloldal is. No meg azt: kereszténynek könnyebb lenni, mint politikusnak. 
S hogy elkalandozzunk – vagy visszazökkenjünk –, a kultúrára terelődött a szó, amely hatékony védőoltást jelent korunk szellemi-lelki-politikai járványaira. Csakúgy, mint a szépirodalom, mely valóban kitágítja a világot, miközben kiemel a jelenből. Így aztán nem találkozunk „no name” nevekkel, ismeretlen személyek arcképével a lámpavasakon; olyanokéval, akik az elmúlt időszakban semmi érdemlegeset nem tettek településükért, de most – néhányan sokadik sikertelen próbálkozásuk ellenére is – a polgármesteri székbe vágynak. 
Merthogy e már-már sokkoló utcai látvány fogad bennünket országszerte. Azért, mert a tét jelentős, s érzi ezt a józanul gondolkodó átlagállampolgár is, jóllehet: osztja Márai igazát: „Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket.” 
A magunkba tekintés általában eredményre vezet, s e háborús, sokunkat sokkoló helyzetben a „politikusaspiránsok” eldönthetik, valóban képesek-e szívükben gyökerező alázattal hirdetni a reményt, hogy ívlámpák lehessenek a vitathatatlanul beborult egű Európa felett. Akár idehaza, akár Brüsszelben. Addig nem lesz rendszerváltás, míg meg nem tér a jobb- és a baloldal is.