Új járvány?

Lélek, szállj le ránk! Téged vár a világ! / Jöjj, örömünk, jöjj, ma töltsd be szívünk! / Néped vigasztald! / (…) Jöjj, és mutasd meg az Isten szeretetét! – hangzik a karizmatikus dal refrénje, amely nemcsak ilyenkor, pünkösd idején csendül fel a templomokban, hanem ifjúsági és családi találkozókon, lelkigyakorlaton, közbenjáró imán is... Sőt, az országot és a határon túli magyar lakta területeket is behálózó, békéért imádkozó közösségek, a „kiscsopik” tagjai hétről hétre összegyűlve éneklik e dinamikus, Lélekváró éneket, bízva az újjáteremtés erejében, a Szentlélek ajándékaiban és gyümölcseiben. 
A Biblia szerint Krisztus mennybemenetelét követően, az apostolok pünkösd napján összegyűltek „az emeleti teremben”, és heves szélzúgás közepette lángnyelvek ereszkedtek mindannyiukra. Úgy viselkedtek, mintha édes bortól részegültek volna meg, pedig „csak” a Szentlélek töltötte el őket. Pünkösd a Szentlélek kiáradásán túl az egyház megalapításának ünnepe. Egyesek szerint 2000, mások szerint 3000 ember tért meg e napon, és folyamatosan növekedett a keresztények száma. Az egyház születésnapján túl saját lelki újjászületésünket is ünnepeljük. Feltéve, ha fogékonyak vagyunk a Szentlélek mellékhatások nélküli tudatmódosító tüzére. Merthogy, akiben él a Lélek, annak tisztább a látása. 
Jó volna, ha a keresztény gyökereiről megfeledkező Európában a 3. évezred új járványa az örömhír továbbadása lenne. Mivel oltásra nincs szükség, a vakcinagyártók nem járnának jól. Az emberiség viszont igen, s nemcsak Csíksomlyón – ahova ismét sok somogyi indult ünnepelni –, hanem mindenütt, hiszen a Lélek útját nem gátolhatják országhatárok, és szerencsére bőven akadnak, akik nem félnek attól, hogy a pünkösdi széltől huzatot kap a fülük. 
 

Nem kell félnünk, hogy a pünkösdi széltől esetleg huzatot kap a fülünk