Emléktáblát avattak az elszármazottak Sörnye egykori lakóinak

Szabó Gáborné hét éves korában hagyta el a települést, családjával előbb Mezőcsokonyára, majd néhány éve Kaposmérőbe költözött. Az összejövetelre otthon sütnek-főznek, aztán beszélgetnek, énekelnek és zenélnek egy sátorban a romos kis kápolna környékén, amelyet Fentős Zoltán, somogysárdi polgármester rendbe rakat a találkozók idejére. Az idén emléktáblát avattak, Varga Zoltánné és családja jóvoltából.  

A kápolna felújítását nem tudták elérni, de megvalósították régi vágyukat, és egy kőkereszten emléktáblát állítottak Sörnyepuszta és Újsörnye valamennyi lakója emlékére. A homokkő kereszt a Somssich-kápolna előtt állt 1835 óta. Az emléktáblát szombaton Németh Zsolt somogysárdi plébános is megáldotta.    

Varga Zoltánné 1954-ben Sörnyén született, 16 éves koráig ott élt, és a szíve mai napig visszahúzza. 2013-ban a lányával kutatták a puszta múltját, és megjelentettek egy könyvet is kettejük szerkesztésében. Sörnyét 1263-ban említi először egy oklevél, majd lakott község volt különböző neveken, derült ki a levéltári adatokból. Thulmon Pál földbirtokos volt a településen, és az ő lánya Berzsenyi Dániel édesanyja, Thulmon Rozália, aki Sörnyepusztán van eltemetve, sokan még kisgyermekként látták a sírját a találkozó résztvevői közül.  Somssich Pálnak, a sárdi Somssich grófok leszármazottjának a hamvai  is Sörnyén nyugodnak.  

–  Büszke vagyok a pusztaiakra, nekem még a dédapám is ott lakott – mondta Varga Zoltánné. – Fénykorában 200-300 közé volt tehető a település lakóinak száma. 

1920-ban földet osztottak Újsörnyén, majd néhány évtized múlva, 1960 után a telepesek szétszéledtek. Az 1970-es években Sörnye is elnéptelenedett, bár néhányan még mindig élnek a pusztán. Akik elmentek, szívvel-lélekkel jönnek vissza, de egyre kevesebben. Kiszámolták, hogy húsz év alatt 80-90 embert vesztettek, ma már csak 30-40-en gyűlnek össze. Nagy öröm, hogy tavaly három fiatal család jelentkezett, akik leszármazottként térnek vissza.