Hetven éve történt a legnagyobb balatoni hajóbaleset

A Pajtás csavargőzös egy napsütéses napon hagyta el a füredi kikötőt. A háttérben a tihanyi öbölben vitorlások versenye zajlott. Ez a vitorlásverseny váltotta ki a hajón tartózkodó emberek hirtelen mozgását. Ugyanis az utazók a vitorlások megtekintésére a hajó egyik oldalára tolultak, amely megbillent, ezután az ijedtségtől áttömörültek a szemközti részre, de ez az erős mozgás – Heisz Pál kapitány ellenkormányzása ellenére is – vízbe fordította a nagytestű hajót. Az emberek együttes mozgásától a hajó egyik oldala mélyebbre merült, a belseje megtelt vízzel és süllyedni kezdett, többen a vízbe estek. A hajón gyermeknapi hajókázáson, osztálykiránduláson sok fiatal tartózkodott, a legfiatalabb áldozat egy hétéves kisfiú volt. A parton állók egy része tehetetlenül szemlélte az eseményeket, többen vízbe ugrottak, a vitorlázók is segíteni próbáltak. Talán a legdrámaibb részlet a pólyás csecsemő Balaton felszínén történő lebegése volt, de őt szerencsésen kimentették. Az egyik legnagyobb hős Fekete Jenő fűtő volt: áldozatosan mentette az embereket, életével fizetett érte. A huszonhárom halálos áldozat mellett –ötvenhat sérültet láttak el. Egy korabeli vitorlázó így foglalta össze emlékeit: „Szállítottuk a szerencsétleneket a partra, a mólóra. Minden “fuvarnál” mindig többen próbáltak a kishajókba bejutni, amit nem engedhettünk, mert az veszélyeztette volna az egész manőver sikerét. Talán a maximum az hat ember volt, köztük gyerekek, akiket egy fuvarral vinni mertünk. De a pánik az egyre fokozódott, mert valaki azt mondta, hogy még egy robbanás jöhet, tehát mindenki igyekezett el a felborult hajóról mielőbb. (…) Közben az is világossá vált, hogy voltak, akik lent maradtak a hajó belsejében, csapdában voltak, nem volt számukra kiút, addig, amíg két klubtársam (Szabady Tibor és Szabolcsi József), és még tán mások is beúsztak a hajó belsejébe, ahol elhúzták az embereket a nagyon kicsi ablakoktól, amin kidugták a fejüket levegőt venni, de nem fértek ki rajtuk, és hőseink próbálták őket nagyobb nyíláshoz áthúzni. Ehhez még alul hidegvágóval is, próbáltak több ablakot is megnagyobbítani, hogy aki képes volt, maga is kimászhasson. Volt olyan helyzet, hogy a hajó belsejében víz alatt kellett áthúzni az áldozatokat, hogy elég nagy nyíláshoz jussanak, és ki lehessen őket adni…”

A hajókatasztrófa a parttól nem messze, a vízirendőrség épületéhez közel történt, a mentést mégsem a hatóságok végezték, pedig hamar megjelentek a helyszínen. Nemsokára megérkeztek a rettegett ÁVH-sok és Bebrits Lajos közlekedési miniszter is, de nem a szerencsétlenül jártakkal és a baleset körülményeivel foglalkoztak, hanem azonnal bűnöst kerestek és találtak is. A kapitányt vádolták a balesetért, és egyértelműen a túlzott létszámban jelölték meg az okokat. A korabeli híradások egyáltalán nem tudósítottak az esetről és a balesetről készült államvédelmi aktákat is megsemmisítették a későbbiekben. A sors fintora, hogy a mindenre bizonyítékul szolgáló hajónapló viszont fennmaradt és abban a valódi okok nyomon követhetők. A balesetet ugyanis nem feltétlen az utasok létszáma, hanem a hajó átépítése váltotta ki. A Pajtás eredetileg (1918-tól) dunai hajóként szolgált, majd a második világháború idején elsüllyesztették, utána pedig balatoni sétahajóvá alakították. Az átalakítás azonban szakmailag nem volt megalapozott: egy nagy hajócsavart építettek rá és az oldalsó falakat megemelték, ezáltal el is tért a megszokott balatoni hajók felépítésétől, amely stabilitásbeli problémákat eredményezett.

Nem csak az elhunytak hozzátartozói, valamint a sérültek szenvedtek hosszú ideig a szomorú megrázkódtatástól, de a hajó személyzetét is meghurcolták. Heisz Pál kapitány 9 hónapnyi börtönbüntetés után szabadult, majd nem sokkal később, 1959-ben elhunyt, hajót már soha többé nem vezethetett. A Pajtást 1957-ben átépítették, Siófok névvel kétcsavaros motorhajó lett, majd 1959-től a Dunán járt Dömsödként.

Mint sok más, a kommunizmus idején lezajlott történésről, a Pajtás tragédiájáról is csak a rendszerváltoztatás után lehetett hitelesen szólni. A túlélők több évtized eltelte után is megrendülten nyilatkoztak, a sebek újból és újból felszakadtak. A szakszerűtlen átalakítás és a nyári szezon idején adott utasítás, miszerint minél több embernek fel kell férnie a balatoni hajókra, ártatlanok halálát eredményezte A füredi Tagore sétányon egy segítségért kapaszkodó kéz, Raffay Béla szoborkompozíciója emlékezik meg az áldozatokról, örök jelzésként, örök intésként és örök tanulságként.