A „VETERÁN” megálmodta, az „X” felépítette, a „Z” már aktívan tanulja

– Zoli, nagyon komoly méretű a vállalkozás, amit ma birtokoltok. Mi az, amit édesapád örökül hagyott, mit tanított meg neked, hogy ezt a cégcsoportot ekkorára tudtátok építeni?

– A legtöbbre talán a szigorú erkölcsi normákat, a kompetenciát és a magabiztosságot tartom a szellemi örökségből. Édesapámnak köszönhetően indultam el magam is az élelmiszer nagykereskedelem útján, tőle tanultam meg az alapokat, melyeket a mai napig hasznosítok, sőt, az első cégem alapötletét és kezdőtőkéjét is tőle kaptam.  

– Olyan öt-hat éve lehetett, mikor utoljára nálatok jártam, a cég már akkor sem volt kicsi, de az év végi számaitok láttán bevallom, megdöbbentem. Mi történt veletek az elmúlt pár évben, mire vagy a legbüszkébb?

– Valóban, a 18 milliárdos árbevétel pár évvel ezelőtt még irreális célnak tűnhetett, és azt is felemelő látni, hogy a cégcsoporti vagyon is jelentősre duzzadt. Biztonságot nyújtó több milliárdos érték halmozódott fel az évek során ingatlanokban, gépekben, készletekben, kapacitásban, de a legbüszkébb mégis az összetartó 160 fős csapatomra vagyok. 

– Úgy hallottam, ma már nagyfiad, Ricsi is a team teljes jogú tagja, igaz a hír? 

– Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Ricsi végül úgy döntött, tartósan a munkatársunk lesz. Diákként ugyan gyakran dolgozott a cégben, de nagyon boldog vagyok, hogy végül el is kötelezte magát.

– Ricsi, mi vezetett a döntéshez, hogy élted meg a nagy elhatározást?

– Néhány dolgot kipróbáltam már a cégnél, diákként voltam raktáros, majd két évig dolgoztam a fejlesztési projektjeinken, ott is rengeteget tanultam. Sejtettem, hogy előbb-utóbb a családi vállalkozásban kötök ki - mert talán ez az élet rendje -, azonban sokszor feltettem magamnak a kérdést: itt vagyok, fiatal vagyok, és most már az egész életemet a Húsházban fogom tölteni?

– Ez a dilemma olyan lehetett, mint mikor tiniként megtetszik egy lány, beleszeretsz, de megijedsz, hogy neked akkor már nem is lesz más?

– Igen, hasonló érzés talán, így egyik nyáron ki is próbáltam magam a vendéglátásban, ami szintén nagyon tetszett, sok tapasztalatot szereztem ott is.

– Jelenleg mit dolgozol a Húsháznál, a cégvezetésben segítesz, te vagy – ahogy szokták mondani – a „főnök fia”, vagy önálló munkaköröd van?

– Egyelőre nem a vezetésben dolgozom, ahhoz rengeteget kell még tanulnom, nálunk a cégben egyébként is mindenki úgymond, a „nulláról” kezdi. Jelenleg az értékesítési csapatot erősítem üzletkötőként a Balatonparton. Olyannyira önállóan dolgozom, hogy sokszor napokig nem is látom apát. Emellett sokszor bedolgozom a marketing területre is, segítve a közösségi média megjelenéseket.

– Lelkes követője vagyok a közösségi oldalaitoknak, a legfrissebb videóban épp a marhapörkölt elkészítéséről folyik a szóbárbaj kettőtök között. Zoli, vannak vitáitok ennél komolyabb dolgokban is, vagy a két generáció jól megfér egymás mellett? 

– Nyilván nem értünk mindenben egyet, de a vita szerintem túl erős kifejezés erre. Úgy mondanám inkább, hogy eszmecseréket folytatunk bizonyos kérdésekben, egyenrangú partnerként tekintve egymásra.

– Búcsúzóul hallhatunk valamit a terveitekről?

– A balatonboglári telephelyünk megvásárlásával kinyíltak a lehetőségeink. A már megvalósult fejlesztések mellett ez a helyszín továbbra is fókuszban marad. Nagy titkokat nem szeretnék elárulni, de sok újdonsággal készülünk partnereink még profibb kiszolgálása érdekében rövid- és középtávon is. Biztos, hogy továbbra is érdemes lesz figyelni ránk, még csak most kezdünk igazán belejönni!