Az alkotók üveg iránti rajongása ragályos lehet a környezetükre

- Ez az üveges alkotótelep az egyetlen, független közösségi hely az országban, ahol a művészek melegüveggel foglalkozhatnak – mondta a Szentendrén élő Smetana Ágnes Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, aki már várja a bárdibükki napokat, hiszen alkotókorszakának jelentős munkái születtek itt. – Ma már maga az üvegolvasztás is csodaszámba megy, sajnos az üveggyárainkat sorban ,,elvesztettük”. Ha valaki szeretné látni, hogy az izzó anyagból miként lesz egy tárgy – edény, plasztika és más látványos dísz- és használati tárgy –, alig talál az országban üveghutát. Amikor én kezdtem a pályát, akkor még működött az ajkai, a parádi, a salgótarjáni és a tokodi üveggyár is. Évek óta magam is részt veszek e jeles bárdibükki eseményen segítőként és olykor alkotóként is.

Smetana Ágnes szerint az üveg áttetszősége, fényjátéka és textúrája olyan világot jelent, amelyben végtelen kreatív lehetőség rejlik. Korábban magam is tanúja lehettem, amikor a bárdibükki üveghutánál tüsténkedett. A külső szemlélő csodaszámba menő folyamatot élhet át. A születés pillanatának vagyunk részesei, amikor elmerülünk a látványban: az izzó anyagból miként lesz szecessziós váza, amorf butélia vagy más csillogó csoda…

– Ajándék az, hogy üveggel foglalkozhatok; Isten akaratának részeként tekintek művészi pályámra, és végtelenül hálás vagyok, hogy ezen az úton járhatok – vallja. – Minden alkotásomban arra törekszem, hogy átadjam a természet szín- és formavilága által kínált nyugalmat és harmóniát. Számomra az alkotás nem csupán eszköz, hanem híd is, amely összeköti a belső világomat a külvilággal, és remélem, hogy az emberek is érzik ezt a kapcsolatot, amikor megtekintik a munkáimat.

Fontos megemlíteni, hogy az üvegfúvás nem csak fizikai, hanem szellemi és kreatív kihívást is jelent. Az anyag viselkedésének megértése, a formák és színek megtervezése, az alkotás folyamatának átgondolása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy-egy tárgy különleges és egyedi legyen. A munka során gyakran elfelejtem a fizikai fáradtságot, mert az alkotás öröme és az új művek születésének izgalma energiával tölt fel. A nehéz munkakörülmények és fizikai kihívások ellenére is vállalom már több mint 40 éve, hogy a kemence előtt állok és forgatom az üveget.

A művésznőt azzal szembesítettem: általában férfiak s nem gyenge nők választják az üvegművészet kínnal-keservvel, de örömmel teli, különleges világát. Smetana Ágnes úgy véli: megfelelő technikával, gyakorlattal és elszántsággal bárki képes elsajátítani ezt a mesterséget, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az illető. Természetesen vannak olyan napok, amikor fizikailag kimeríti a munka, de az üveg iránti szeretet, az alkotás öröme mindig erőt ad a folytatáshoz.

Az ismert üvegművész, aki a Magyar Művészeti Akadémiának is tagja, arról is beszélt: folyamatosan tanul; a kudarcok és a sikerek egyaránt hozzájárulnak szakmai fejlődéséhez.

– Végsősoron az üveg alkotófolyamatának egyik legszebb része éppen az, hogy bár sok mindent megtervezek előre, mégis mindig van helye a spontaneitásnak és a felfedezésnek, ezáltal minden egyes művem egyszeri és megismételhetetlen. Arra törekszem, hogy munkáimmal egy kis darabot hozzak létre abból az ideális világból, amelyben a természet szépsége és a harmónia uralkodik, és ezzel inspiráljam és megérintsem a nézőket.

Ahogy a kereszténység, úgy e művészeti ág is lehet ragályos. S hogy Smetana Ágnes kit „fertőz” folyamatosan látásmódjával, művészetével?

– Az alkotás számomra nemcsak örömforrás, hanem egyfajta misszió is. Szeretném megmutatni és átadni a fiatalabb nemzedéknek a hutaüveg hagyományait. A Bárdudvarnoki Üvegművészeti Alkotótelepen lehetőség is adódik erre a közös munka során a szimpóziumok, üveges találkozók alkalmával. Itt mindenki mindenkit megfertőz az üveg iránti rajongásával. 

Smetana Ágnest arról is faggattam, készül-e új kiállításra. Az üvegművész azt mondta: most zárult egy pazar kiállítás Szentendrén a régi művésztelepen. A Virágnyelven című kiállításon szerepelt egy installációja, a ,,Bioritmus”. Ez a kiállítás 26 művész alkotásain keresztül engedett bepillantást az alkotók szavakon túli, belső világába. A Bárdibükkbe készülő üvegművész azonban a közeljövőben nem tervez önálló kiállítást. Most elsősorban új tárgyak létrehozására koncentrál, melyekhez sok időre és anyagkísérletre van szükség.

Aki figyelemmel kíséri a hazai üvegművészet történetét és a kortárs alkotók eredményeit, az tudja: nemzetközi szinten jelentős és elismert pozíciója van a magyar üvegművészetnek; köszönhetően tehetséges „glassikusainknak” és az innovatív alkotásoknak. Magyarországon régi hagyománnyal bír az üvegművészet, amely az idők során folyamatosan fejlődött és gazdagodott, ráadásul a közelmúltban az üvegművészet felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Mégpedig egy közös felterjesztésnek köszönhetően, hiszen Csehország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Németország és Spanyolország fogott össze, hogy „A kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” címmel új örökségelemmel gazdagodjék a lista. Ez jövőt, s reményt adó lehet a „szakma” számára.

Fotó: Kovács Tibor

Smetana Ágnes „üveges” környezetben érzi magát a legjobban

Üvegművészek Mekkája

Fiatal és idősebb művészek népesítik be a Bárdibükki Üvegművészeti Alkotótelepet, amelyet „az üvegművészek Mekkájaként” emlegetnek. Az augusztus 15-25 között rendezendő nemzetközi szimpóziumon több kemence is üzemel majd. Az egyiket a közelmúltban újították fel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival – tudtuk meg Andor Istvántól, az alkotótelepet üzemeltető, Goszthony Mária Alapítvány kuratóriumi elnökétől. Az üvegtervező művész elmondta azt is: októberben a MATE művészeti karán terveznek egy kiállítást a már meglévő, valamint a közeljövőben készülő alkotásokból.