Ingyen kezelte a rászorulókat és pénzt is adott gyógyszerre a „hegyi tanár”

Martyn Róbert windsori lovag Martyn Arthur, volt szabadkai huszárhadnagy majd később főtanácsos, valamint Piatsek Alojzia Gizella második gyermekeként jött a világra. Édesanyja a hatodik gyermek szülésekor meghalt, ezért a testvérek rokonokhoz, Rippl-Rónaiékhoz kerültek. A festőművész felesége, Lazarine különösen kedvelte Róbertet és Ferenc bátyját. Mivel nem volt saját gyerekük, Rippl-Rónai a fiaivá fogadta a Martyn-fiúkat.

A rómahegyi Rippl-Rónai villában gyakori vendégek voltak a kor szellemi vezéregyéniségei: írók, költők, festők, szobrászok. Martyn Róbertben e kisfiúként hallott beszélgetések nyomán ébredt az irodalom iránti érdeklődés. Szabadidejében legszívesebben Ady, József Attila és Vajda János köteteit forgatta, és maga is próbálkozott versfaragással. Miután elvégezte a gimnáziumot, a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet 1931-ben. Tanárai között olyan nagy nevek is voltak, mint Entz Béla, Ángyán János, Korányi Sándor, Bókay János, Verebély Tibor, vagy Gerlóczy Géza.

Az egyetem után két évig az I. számú Kórbonctani és Rákkutató Intézetben dolgozott Balogh Ernő és Romhányi György professzorok mellett. 1933 és 1941 között a budapesti Gyermekklinikára került. 1939-től a berlini gyermekklinika kutató-ösztöndíjasa. Együtt dolgozott Gegesi Kiss Pállal és Kerpel-Fronius Ödönnel, akikkel közös közleményeik jelentek meg. 1941-től a kolozsvári Gyermekklinika adjunktusa, majd magántanára. A háborút követően hazatért Kaposvárra, ahol folyamatosan praktizált. Lazarine-nak is ő volt a kezelőorvosa. Neki köszönhető a Rippl-Rónai hagyaték egyben tartása. Politikai meggyőződése miatt egyetemi klinikai kinevezése nem valósult meg. 1952 és 1962 között a Marcali Kórház Gyermekosztályának osztályvezető főorvosa lett. Hétközben ott dolgozott, hétvégéken pedig sokszor éjszakába nyúlóan Kaposváron rendelt. Ezeknek az aktív évek jutalmául kapta meg a „kiváló orvos” kitüntetést.

Az 1960-as évektől kezdve egyre intenzívebben kezdett foglalkozni a daganatkutatással. Elgondolása szerint a szervezet saját immunrendszerét kell mozgósítani a daganatsejtek elpusztítására. Abban az időben ez az elmélet nem talált pozitív fogadtatásra az orvostársadalomban. Eredményeiről szakcikkekben számolt be, ezek azonban csak külföldi orvosi folyóiratokban kaptak helyet. A hazai szaklapok „anyagtorlódásra” hivatkozva tértek ki a közlés elől. Martyn Róbertet 1965-ben az Egyesült Államokba is meghívták, ahol a New York-i rákkutató intézetben végezhetett immunológiai vizsgálatokat, és ismertette eljárását. A 80-as években kapott némi támogatást a kutatásaihoz, de elméletének megvalósulását nem érhette meg. 

Első felesége Kolozsvárról származott, majd tragikus halála után hosszú évekig egyedül élt, 1962-ben nősült újra. A Róma villában élt feleségével és két lányával 1978-ig, míg a villából emlékmúzeum nem lett. 1978-ban nagylelkűen a ház eredeti bútorait a múzeumnak adományozta. Ekkor a szomszédos ház lett a családja otthona. Miután nyugdíjba vonult a magánrendelését kibővítette. Haláláig a villa melletti rendelőben praktizált fáradhatatlanul. Nagy tapasztalata, sokoldalú felkészültsége, jó klinikai érzéke párosult a mély humánummal, emiatt nagyon sok páciense volt. Betegei gyakran csak „hegyi tanár” néven emlegették. Ebben az időben megvalósulhatott régi álma is; a rászorulókat ingyen kezelhette, sőt, néha ő adott pénzt gyógyszerre.

Martyn Róbert életének nagy tragédiája volt, amikor egyik lánya fiatalon meghalt. A betegségét igen korán felismerte, de ő, aki annyi embert meggyógyított, gyermekét nem tudta megmenteni. A „hegyi tanár” megérhette, hogy négy unokája is megszületett. Életútjának utolsó hónapjáig hetente háromszor rendelt. Szellemi frissességét végig megőrizte.

Kaposvár 1997-ben Pro Urbe díjjal tüntette ki, majd 1998-ban Kaposvár díszpolgárává választották. Erre az ünnepségre, lánya Martyn Mária kísérte el, aki néhány személyes gondolatot is megosztott édesapjáról. – Igaz, hogy a korkülönbség nagy volt köztünk, de rendkívül gondos szerető apaként emlékszem rá, aki sok munkája mellett mindig szakított ránk időt, számíthattunk rá – emelte ki. – A gyerekekhez hatalmas türelme volt. Büszke volt rám, hogy az ő hivatását választottam, de szerénységét bizonyítja, hogy gyakran megkérdezte az én véleményemet is egy-egy orvosi eset kapcsán. Hihetetlenül szerette az életet. Minden ember származástól, anyagi helyzettől függetlenül egyaránt értékes volt számára. Harcos életvédő volt – mondta édesapjáról Martyn Mária. 

Martyn Róbert 96 évesen, Kaposváron hunyt el.