A föld alatt pihenő falak meséje

Címkék#Balatoni Múzeum #régészeti park #kutatás

Professzor Dr. Tamáska Orsolya ásatásvezetővel két év elteltével ismét a földkupacok mellett találkozunk. A Zalai Megyei Múzeumi Igazgatóság, a Balatoni Múzeum és a lipcsei Közép-kelet Európai Humán Tudományos Intézet – a három intézmény 2009 óta működik együtt a fenékpusztai ásatások keretében, és kétévente – volt, hogy évente – tan-ásatásokat végeznek egyetemistákkal. A hallgatók nagyobbik része Németországból jön, Lipcséből és Berlinből, magyar egyetemisták az ELTE-ről, illetve a Szegedi Tudományegyetemről érkeznek a Keszthely melletti területre. – A célunk 2009-ben az volt, hogy a XIX. század végi, XX. század eleji régi ásatásokat hitelesítsük, mert ott nagyon sok pontatlanság volt. Akkoriban csak a falakat vették figyelembe, nem nézték a szinteket, leleteket, nem tudtuk sokszor funkciókat, az épületek keltezésében sem voltunk biztosak – idézi fel a kezdeteket Orsolya. – 2009-től 2017-ig a 71-es számú főútnak a Balaton felé eső oldalán, tehát kelet felé folytak az ásatások, 2020-ban jöttünk át ide a majorsági oldalra, a nyugati féltekre. Itt a belső épületeket kutatjuk, amelyeket geofizikai felmérésekből ismerünk. Tehát itt már nem hitelesítünk, hanem az új eredményeket tárjuk fel, amiket geofizikai módszerekkel felmértünk korábban, annak alapján az épületeket kutatjuk. Itt is a kérdés az, hogy milyen funkciójuk volt, hogyan kelteznek, az erőddel egyidejűleg épülhettek vagy hamarabb, esetleg tovább használták is őket. Mert Fenékpuszta nem csak a római kori negyedik-ötödik századig érdekes, hanem a csúcspont után utóélés is, egészen a hetedik századig. Két évvel ezelőtt az erőd a nyugati kapuját kutatták, annak a déli szárnyát. Idén az északi szárnyát nyitották meg és térképezik föl. Ezen felül a nyugat-keleti axis mellett fekvő épületet, amely egy lakóépület, tárják föl. Ez egy teljesen új, csak geofizikából ismert épület, amely megannyi titkot hordozhat.

Mit vár a régész?

Leginkább azt, hogy jó megtartásúak legyenek az objektumok - szaknyelven így hívják a falakat, padlókat. – Egyértelműen értelmezhetőek legyenek, amiket találunk, azon kívül tudjuk keltezni, vagyis pontosan meg tudjuk mondani, hogy mikor építették, meddig használták az adott épületet. Ezen felül, hogyha találunk érdekes leleteket, amik valamilyen szinten a fenékpusztai lakosságnak a kulturális, gazdasági kapcsolataira mutat rá, az egy külön öröm – sorolja elvárásait az ásatásvezető. – Általánosan azt látjuk, hogy a IV. században intenzíven használták a területet, katonaság jelenléte is tetten érhető. Erről árulkodik, hogy nagyon sok érme bukkan elő és a mindennaposan használt kerámia tárgyak. Az elmúlt időszak leletei a mindennapokról tanúskodnak.

A falaknak az a legjobb, ha a föld alatt pihennek

Felmerül a kérdés, hogy fáj-e a régész szíve, ha megannyi verejtékes, ásással és kutatással eltöltött nap után újra és újra visszatemetődnek a falak, hogy hosszú álmukat tovább aludják háborítatlanul. – Nekem nem fáj annyira a szívem, hogy visszatemetjük, mert tudom, hogy ezzel tesszük a legjobbat a falaknak, a padlóknak és minden másnak, mert ha nyitva hagynánk őket, akkor az eső, a fagy, a jég, az időjárás viszontagságai teljesen elpusztítaná egy éven belül a megmaradt falakat. Ez sajnos nagyon gyorsan megy végbe. Tehát csak akkor lehet falakat nyitva hagyni, vagy bemutatni, hogyha konzerváljuk, vagy ha van felette védő épület, tető. Amit jelenleg itt látunk a felszínen – a Gabonatár, a Bazilika, a Déli kapu –, azok nem az eredeti római falak: ezek alul vannak, és ez modern felfalazás, hogy lehessen látni az alaprajzot.

Virtualitással a valóságban

A Castrum virtuális kiállítást 2019-ben mutatta be a Balatoni Múzeum, ami Múzeum honlapján változatlanul elérhető. Ennek egyik részeként megálmodtak egy régészeti parkot Fenékpusztán, miként is lehetne bemutatni az erődöt, a védő falakat, a a tornyokat, a belső épületeket 3D s rekonstrukciókon keresztül. – Úgy gondolom, hogy egy régészeti park nem feltétlenül azt jelenti, hogy eredeti romokat mutatunk be, vagy visszaépítünk falakat, esetleg megpróbálunk valamit rekonstruálni, például egy kaput, hanem ezt különböző digitális-virtuális módszerekkel is a közönség elé lehet tárni. A helyszínen például egy tablettel végig lehetne menni és a monitoron 3D-s rekonstrukcióban a néző elé tárul, hogy mi mit találtunk a föld alatt. Hiszen az adatok megvannak, rendelkezésre állnak, így a lehetőségek nagyon sokoldalúak és érdekesek. Nyilván egy partner kéne itt Magyarországon erre. Forrás: Balatoni Múzeum – A megvalósításnál olyan partner lenne az ideális, aki megérti azt is, hogy milyen műemlékvédelmi szabályok szerint kell dolgoznunk - mondja Orsolya, hiszen a szigorú szabályok ide is vonatkoznak. – Ez nagyon nagyon fontos. Öröm számunkra, hogy a festői majorság most fel lett újítva, egy egészen más benyomást kelt ez a környezet, még a munka is nagyobb öröm. Viszont ami számomra, régész szempontból bosszantó, hogy változatlanul azt látom, hogy a fenntartó nem érzékeli azt, hogy ez a római erőd és a Festetics majorság egy műemlékvédelmi egység, és ezt így is kéne kezelni, mert a majorság nagy részben az erődnek a köveiből épült. Az egész pozíciója úgy helyezkedik el, hogy itt még állt az erőd, tehát az erődön kívülre építették, mert nem tudtak erre a részre építkezni. Tehát ezt az egész tájegységet, műemlék jellegű egységet kéne megérteni és egy képben látni. Itt nem húzódott egy vonal vagy határ a két épület között. A fenékpusztai római villa bástyái
Fotó: Mihály Szilvia – Ha belegondolunk, az is nagyon érdekes, hogy a Festeticsek látták ezt a római örökséget. Akkor még álltak valamilyen szinten itt a falak, a tornyok. Ők hogyan gondolkoztak erről? Azt gondolom ezt is be lehetne mutatni egy kisebb kiállítás keretében, hiszen nem csak elképzeléseink, hanem térképeink, információink vannak erről, illetve megtaláljuk a nyomokat az ásatáson is: a Festeticsek aktívan a romokra is ráépítkeztek, így van ennek egy régészeti kontinuitása is. Nézd meg az ásatáson készült képeinket!