Lassú kezdés

Még mindenki a nyár bűvöletében él, de az augusztusnak mindig megvolt az a különös bűvölete, hogy ugyan még a szabadságunkat és a jó időt élvezzük, de már készülünk a változásra. Életünket sorozatos, egymást folytonosan követő események határozzák meg, és bármennyire is halogatnánk olykor ezek eljövetelét, késleltetni mégsem vagyunk képesek. Ilyen a nyár vége, és az ezzel együtt járó iskolakezdés. Ma még az utazásokat tervezzük, és reménykedünk a jó időben, de elménkbe bekúszik lassan, hogy ennek nemsokára vége. 

Reményt és erőt ad az emlékek felidézése, ha beköszönt az ősz

Az időjárás régen még jelezte rosszabbra fordulásával, hogy közeleg az ősz, mostanában már csak mérséklődik a meleg, de a dolgokon ez nem változtat. Megyünk előre: a gyereknek iskolába kell menni, és mi sem hivatkozhatunk már a nyárra egyes feladat-végrehajtásoknál a munkahelyen. A tankönyvekre, a tanszerekre most még csak rémálmainkban gondolunk, de hamarosan megindul a Canossa, és bejárjuk környékünk papírboltjait olcsó, vagy éppen menő szettek és kötelezők után kutatva. Mert lassan elfogynak a táborok, és a nagyszülők idegei is, haza kell hozni a jövő reménységeit, és rendet kell teremteni a szabadság káoszában. A tudatosabbak persze már most külön albumokat csinálnak a telefonjukon a nyári képeknek, hogy legyen miből töltekezni, ha megérkeznek a hűvös szelek. Mert reményt és erőt ad az emlékek felidézése. Kellenek a praktikák, mert hiába tudjuk, lesz még nyár, valahogy mindig bánkódunk, hogy ennek lassan vége.