Életteremtők

A minap arról olvastam egy cikket, hogy nem népszerű a fiatalok körében a mezőgazdasági pálya. Ez érthetetlen számomra, hiszen habár én a vendéglátás és idegenforgalom területén szereztem az első képesítéseimet, az agrárium mindig is különleges helyet foglalt el az érdeklődésemben. Talán ez a falusi mivoltomból is adódik és hogy gyerekként mindig néztem a kombájnt a kertünkben aratáskor, sőt volt, hogy be is ülhettem a rettenetes méretű masinába. Rendszeresen bandáztunk a barátnőmmel a sárga-fehér Rába pótkerekének belsejében, amikor apukája hazament azzal a munkából. Óriásinak tűnt a gép, igaz, arra nem emlékszem, hogy haladt volna is egy métert, de arra igen, hogy mindig ott állt az utcán. Az is mindennapos volt annak idején, hogy a tehéncsorda végigvonult a falun, ilyenkor nekünk, gyerekeknek nem volt szabad kapun kívül tartózkodni. 

Manapság már sokkal modernebb gépekkel dolgoznak a földeken, sőt robotok is aratnak már egyes gazdaságokban. A mezőgazdasági munka megbecsült, a paraszt szó pedig szerintem abszolút nem pejoratív. Az agráriumban sokféle területen tanulhatnak a fiatalok és már az iskolában belekóstolhatnak a valódi munkába, mellyel igazi értéket teremtenek. Ez talán motiváló lehet, ám a munka akkor válik igazi hivatássá, amikor az ember szívből végzi, nem pedig azért, mert muszáj. S talán, ha egy fiatal látja, hogy élet terem a keze nyomán, felébred benne a hivatástudat.