Emberi tényező

Címkék#bölcsesség #autóbusz #kerékpáros #buszsofőr

Ritkán utazom, de ezzel együtt kedvelem a vasutat, mert visszarepít a gyermekkoromba, amikor útközben egyszerűen belefeledkeztem a tájba. Néha az az érzésem, hogy a technikai feltételek nem sokat fejlődtek ifjúi éveim óta, de nekem biztonságot nyújt az állandóság érzése.

Kovács Gábor László

Illusztráció!

Fotó: Lang Róbert

A vasút kritizálóit megértem, ha nem is értek vele mindig egyet. Mert sok múlik magán az emberen is. Olvasom az interneten, hogyan járt pórul egy kerékpáros, aki egy balatoni vasútállomáson ragadt. Technikai problémák miatt vonatpótló autóbusz érkezett, ám a bősz vasutasok nem engedték felszállni, mondván a buszra nem viheti fel a bringáját. Így a kerékpáros a váróteremben rostokolt órákig, lesve, hogy mikor áll helyre a vasúti közlekedés. Az internet népe rögvest kiderítette, hogy a szabályzat szerint az autóbusz három biciklit is szállíthat a hátoldalán, és a buszsofőrnek kell felszerelnie a drótszamarakat a biztonságos utazáshoz. Az emberi tényező nem hagyható ki az út sikeréből.

Az utazás maga az élet a régi keleti bölcsesség szerint

Mi utasok is emberek vagyunk, mindenféle tárgyakat hagyunk a menetrend szerinti járatokon, és a legutóbbi hír szerint volt utas, aki magát is fent felejtette. Az utazás maga az élet, és a régi keleti bölcsesség szerint a kudarcot kockáztatja, aki kizárólag az út céljára koncentrál, és nem magára az utazás élményére. Emberek vagyunk, tehát az emberi tényezőn, vagyis önmagunkon tudunk javítani elsősorban ahhoz, hogy azt érezzük: valóban célba értünk az út végén.