Kevés a termelői közösség Szente Viktória szerint

– Magas színvonalú munkája elismeréseként vehette át az állami kitüntetést Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős minisztertől. Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy a díjazottak között van? 
– Elsőként akkor lepődtem meg, amikor az intézetünk felterjesztett – mondta Szente Viktória. – Jó érzés volt, de mondtam, hogy ez még korai, nem vagyok még ehhez olyan régen a pályán és nyugodtan várhatnánk pár évet, de végül mindenki úgy gondolta, hogy nincs mire várni. És ez nagyon jó érzés. 

– Nem is olyan régen volt az, amikor az egyetemi tanári címet megkapta. Azóta szépen felpörögtek az események a szakmai életében... 
– Igen, 2018-ban lettem egyetemi tanár, igyekszem dolgozni és jól végezni a munkám azóta is. Bár úgy gondolom, hogy ez a díj az ezt megelőző időszaknak is szól, nem csak annak a munkának, ami azóta történt. Tulajdonképpen ezzel a díjjal a húszéves pályafutásomat ismerték el. 
– Mi motiválja a munkájában? 
– Csak teszem a dolgom, nem a díjakért, elismerésekért. Kutatóként mindig valami újért, jobbért küzdünk, ez teljesen egyértelmű. 
– És ez sikerül is? 
– Nem, de azért lehet egy kicsit mindig dolgozni, hogy egy kicsit jobb legyen. Úgy gondolom, hogy ehhez talán egy kicsit hozzá tudok tenni. Kutatóként nagy nehézség, hogy a munkánknak el kellene jutnia mindenkihez, de most jellemzően csak tudományos folyóiratokban jelennek meg az új eredmények. Pedig az ismeretterjesztő munkára nagy szükség lenne. Sajnos, erre nagyon ritkán marad időnk. 
– Az elmúlt években sok törekvés volt arra, hogy a helyi termékek előtérbe kerüljenek. Miért nem járt eddig átütő sikerrel a kezdeményezés? 
– Ennek számtalan oka van, például az is, hogy az emberekből kiveszett az együttműködésre való hajlandóság. Nem fontos az együttélés a természettel, sőt el is távolodtunk tőle, mert mindenki belekerült a mókuskerékbe. Ezt én is érzem, magam is szenvedek ettől, és valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül. Egyelőre nincs lehetőségünk, hogy kilépjünk, de tudunk rajta dolgozni. 
– Az elmúlt években a világjárvány, a klímaváltozás elég sok embert ösztönzött, hogy átgondolja az önfenntartás, a tudatosabb élelmiszer-választás lehetőségét. Ezzel új termelők jelentek meg, s többen vannak ma már azok, akik helyből szerzik be az egészséges alapanyagokat. 
– Ez mindenképpen pozitívum, és az is, hogy Somogyban vannak termelői közösségek, de még nem elég nagyok, érettek, és nincsenek is elegen. Ezáltal mindent nem tudunk beszerezni helyben. De az mindenképpen üdvözölendő, hogy elindultunk ebbe az irányba. 
– Mi szeretett volna lenni gyerekkorában? 
– Azt hiszem, hogy mindig is volt egy olyan célom, hogy kutatóvá váljak. Mindig minden érdekelt, és szerettem volna megismerni a lehető legtöbbet. Különösen érdekelt az, amivel most is foglalkozom, mert egy zalai kis faluban nőttem fel, ahol nagyon erős volt a helyi közösség. Úgy gondolom, hogy ennek a hatását mind a mai napig viszem magammal, hiszen ha arra gondolok, hogy a helyi termékeknél pontosan ilyen közösségekre próbálunk hatni, és ezeket igyekszünk újraépíteni a kutatásokkal, akkor egyértelműen megtalálom a kapcsolatot a gyökereim és a jelenem között. 
– A tanítás is szerepelt a tervei között? 
– Sohasem szerettem volna tanár lenni, most sem tartom magam igazán annak. Sokkal inkább vagyok kutató, mit oktató, bár azt nagyon élvezem, amikor a fiataloknak átadhatom a tudásom és beszélünk a helyi termékekről és a rövid ellátási láncról. Mindig egy izgalmas feladat kitágítani az újabb generáció látókörét. 
– Mit szeret a legjobban a munkájában? 
– Talán azt, hogy sokféle hallgatóval foglalkozom, mert tanítok a gazdaság- és az agrártudományi képzéseken is. Emellett PhD-s hallgatókat is tanítok, és az nagyon érdekes kihívás, hiszen a világ minden tájáról érkeznek és eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek, de meglepő módon nagyon nyitottak a helyi termékekre és arra a tudásra, amit át tudunk nekik adni. 

Szente Viktória életre szóló élménye a Vigadóban

Az állami kitüntetést Szente Viktória a Pesti Vigadóban vehette át, ahol nagyszabású kulturális műsor előzte meg az átadást. Mint azt a MATE Kaposvári Campus egyetemi tanára elmondta: nagyon élvezte a rendezvényt, és az csak még emlékezetesebbé tette a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetés átvételét, hogy családja is elkísérte. – Igaz csak egy kísérővel lehetett menni, de megkérdeztem, van-e rá lehetőség, hogy a lányaim is eljöjjenek, mert nagyon kíváncsiak voltak, ez végül sikerült – mondta az állami kitüntetett egyetemi tanár.