Fogadj el!

Számomra sem ismeretlen jelenség az iskolai bántalmazás, zaklatás. Diákéveimben gyakran tapasztaltam, amikor kisebb, elesettebb társaimat piszkálták, csúfolták, kiközösítették, olykor megalázták mások előtt. Nem vagyok rá büszke, de alkalmanként én is részese voltam a piszkálódásnak, szavakkal másokat bántottam. Középiskolásként leginkább az élő zaklatás fogalmát ismertem, hiszen az online világ még gyerekcipőben járt. A rohamosan fejlődő digitalizáció azonban felerősítette a zaklatásokat. 

Mintha semmitől sem riadnának vissza azok, akik arra készülnek, hogy másokat zaklassanak. S nagyon könnyű eljutni a zsarolásig, megalázásig, s a történetnek esetenként öngyilkosság lesz a vége. Először csak ismerkedni, beszélgetni akarnak, aztán kicsalnak tőlük képet, videót. Körbeküldik másoknak, mesterséges intelligencia segítségével megalázó helyzetbe hozzák. Traumákkal teli világot építettünk a valóságban és az interneten egyaránt. 

Könnyű gyűlölni azt, aki más, mint a többiek. Abba azonban csak a legritkább esetben gondolunk bele, hogy a gyűlölködéssel, változatos bántásainkkal akár a mélybe is taszíthatunk bárkit. 
Sok előnye van a digitális világnak, de ebből a szempontból jobb volt régen, s cseppet sem bánnám, ha digitálisan visszafejlődhetnénk legalább két évtizedet. A zaklatásokat természetesen akkor sem tudnánk teljesen megszüntetni, de csökkenteni biztosan. Kevesebb térhez, lehetőséghez jutna az, akinek erre hajlama van.