Fülbevalón hullámzik a Balaton

Andrea matematika-számítástechnika szakon végezte tanárképző főiskolát, előtte közgazdasági szakközépiskolába járt, így sosem gondolt arra, hogy valaha alkotói területen fog dolgozni. – Mindig nagyon kreatív voltam, például az általános iskolában hatodikos koromban, az első saját kötésű és tervezésű pulóveremben mentem suliba. Viszont a pályaorientáció más irányba vitt – közben mindig alkottam ezt-azt. Fotó: Mácsár Andi

Ikreket hozott a gólya

17 évvel ezelőtt születtek meg Andrea ikerlányai. – Akkor volt egy kis idézőjeles pihenő az életemben. A gyermekeim mellett az alkotást pihenésképpen igyekeztem visszacsempészni az életembe. Eljártam foltvarró tanfolyamra, Tiffany üveg készítést tanultam, s akkor az egyik éjszaka, mikor az egyikőjük felsírt, akkor álmodtam egy szalagrózsás ékszert. Másnap elvittem őket az oviba, majd kipróbáltam, hogy valóban működik-e a megálmodott minta a valóságban is. Akkor azt éreztem, amit mindig is tudtam, hogy az alkotás tölt és kikapcsol, ez az én utam. Így elkezdtem ezzel a fonástechnikával ékszereket készíteni. Először csak saját magamnak, utána meglátták a barátnőim, akik biztattak, hogy ez nagyon szuper és miért nem árulom? Fotó: Mácsár Andrea

Ötlet-ötlet hátán

Ahogy elkezdett az ékszer irányban kattogni az agyam, egyre több ötletem lett, majd teljesen lecserélődött ez a szalagrózsás technika. Lett egy olyan ékszerkollekcióm, ami formatervezési mintaoltalom alatt is áll. Ez egy fa és textil kombinációjával készült ékszercsalád. Először egy kötött ruhákat készítő és forgalmazó céggel, a Süel-el kezdett együtt dolgozni Andrea. Majd utána jött a fonal, ezt követte a bőr. – Lengyel Zsuzsi barátnőm bőrtáskákat készít, az ő megmaradt anyagai nálam landolnak – mesél az új anyag felfedezéséről Andrea. – Sokáig csak úgy zsákostól álltak a műhelyemben, mert annyira más volt velük dolgozni, mint a textillel. Majd tudatosan kitettem az asztalomra és mindig fogdostam és ötletelgettem, hogy miként és mit lehetne belőle készíteni. Először ollóval vagdostam, s így egyre több ötletem lett, amiből olyan modellek születtek, amiken láttam, hogy jól működne, de jött a nagy kérdés, hogy lehetne ezt megcsinálni? Ekkor elkezdtem szerszám után kutatni. Így öt-hat éve leginkább bőrrel dolgozom, az mozgatja meg az agyamat igazán. Elég hosszú folyamat volt, mire a közgazdaságtan és matek tanári pálya után ékszertervező lettem. Ez lett volna az utam már az elejétől, ha egy picit más világot élünk.

Inspiráló természet

– Az első fülbevalómat a Balaton ihlette. Azóta ezer-féle szín létezik belőle. De az első kollekciót a Balaton színpalettája inspirálta – milyenek az időjárási viszonyok, mennyire felhős vagy épp napos, hogy változtatja a víz a színét. Csak néztem a tavat és azon töprengtem, hogy jó lenne egy olyan ékszer, egy olyan fülbevaló, amiben a Balatonnak az összes színe megvalósul. Ezek az árnyalatok pont olyanok, amelyek az összes színtípusnak tudnak passzolni, tehát mindenkinek az igényét le tudom fedni. Ez egyszerre 6-8 szín legalább, amit össze tudok fogni. A másik pedig maga a forma, a hullámzás, ami visszaadja a Balaton lüktetését – az egymás alá rakott körök, a színátmenet, ahol visszaköszönnek vízfelület árnyalatai. Finom és laza, ahogy mozgatod a fejedet, vagy megfújja a szél, akkor a hullámzást tudja visszaadni az ékszer. – Nagyon népszerűek a virág formáim is, a virágos fülbevalók. Bárhová is nézek a természetben, mindenből inspirálódom, formát merítek. De olyan is elő szokott fordulni, hogy sétálok az utcán, látok egy csinosan felöltözött nőt, de hiányzik róla az ékszer, s akkor jön egy inspiráció, hogy ehhez mit adnék hozzá. Andrea ikerlányaival kóstolgatta a balatoni nyarakat, amikor is úgy döntött a család, hogy saját ingatlant keresnek a tónál. Balatonakalin akadtak egy megfelelő házra. – Így amint vége az iskolának leköltözünk. Imádok a reggeli vízre kimenni! Sup-pal kievezek, kikötöm az egyik stéghez és hallgatom a nádas susogását és nézem a vadkacsákat – engem így tölt föl a Balaton! Fotó: Mácsár Andi Nyitókép, fotók: Mácsár Andi