A Zselic a legnagyobb szerelme az új akadémiai nagydoktornak, Egyed Miklósnak

– 237 beteg 12 éven át tartó megfigyelése a disszertációm alapja, amely a világon a leghosszabb időintervallumot jelenti e témában – mondta Egyed Miklós professzor. – A betegek érrendszeri megbetegedéseinek feltárása, valamint a transzformáció, vagyis a betegség rosszabb indulatúvá válásának elemzése is az értekezés részét képezte. A betegek vizsgálatára egy magyar kutatócsoportot hoztunk létre, ez a HUMYPRON. Eredményeinket egy jelentős szaklapban, a European Journal of Haematologyban közöltük. 

– Pálmajoriak a gyökerei, a nagybajomi általános iskolába járt, majd a Munkácsy-gimnáziumba. 1980. október 1-je óta a kaposvári kórház orvosa. Ilyen hosszú idő óta dolgozik-e az intézményben önön kívül még valaki? 
– Elméletileg nem. 
– Mi marasztalta itt? 
– A hivatásszeretet. Belgyógyász-hematológus vagyok, s azért érdekeltek a vérképzőszervi zavarok, mert a hozzám kerülők nem a saját akaratukból lettek betegek. Ezért eredtem e betegségek nyomába. Emellett az elmúlt 44 esztendőben tanúja lehettem mindazon kórházi változásoknak, amely a mindenkori menedzsmentnek köszönhetően európai színvonalúvá tette az intézményt. 
– Mekkora populáció tartozik önökhöz? 
– Az osztrák, a szlovén és a horvát határtól a Balaton-felvidékig és a Duna vonaláig mintegy 900 ezer emberért vagyunk felelősek, de országos intézetként működünk, bárki jöhet hozzánk. Éppen az előbb beszéltem egy váci beteggel… 
– Köztudottan remek teamet vezet. Van-e utánpótlás a szakterületen? 
– Komoly döntéseink team-munkában születnek, ezáltal lesz jobb egy-egy döntés, amit később megvitatunk, de az is tény: nem túl népszerű a mi szakmánk. Rettenetes, hogy a „gyüttment” fiataljaink nem bírják azt a lelki terhelést, ami a mi osztályunkon vár rájuk. Sajnos az ifjabb kollégák sorra mondanak fel. Legutóbb két rezidens érkezett, már kezdtem örülni, de mindegyik távozott, pedig jó lehetőség van szakmai előlépésükre. A most végző orvosok bizony gyengébb idegzetűek, nem látják, mi a fontos, s ezért könnyebben feladják. Én örök bizakodó vagyok, így remélem, jövőre újabb fiatal kollégák érkeznek majd hozzánk. 
– Nem csoda, hogy az orvosok lelkét-személyiségét így megviseli az osztályon való jelenlét, de így van ezzel a beteg is, aki nem meghalni, hanem gyógyulni szeretne… 
– Ez így igaz, és szerencsére rohamléptekkel javulnak a kezelési lehetőségek, mindemellett elképesztő mértékben emelkednek a gyógyszerárak. Akad olyan betegünk, aki 40 millió forintos kezelésben részesül. Egyes betegségekből a betegek kétharmadát meg tudjuk gyógyítani, míg más esetekben a várható túlélés akár 6–10 évvel is megnyúlhat, ami nagy eredmény. Mi orvosok sokat tehetünk a betegekért, ha nem is tudjuk teljesen meggyógyítani őket. Ráadásul háromévenként újra kell tanulni a szakmánkat, többnyire angol nyelven, hiszen újabb és újabb genetikai és molekuláris vizsgálatok terjednek el. 
– Amikor kilép a kórházkapun, a betegek búját-baját is elfelejti? 
– A betegellátást nem lehet délután 4 órakor letenni. Szörnyű hajnalaim vannak… 
– Tudom, hogy voltak harcai az elmúlt időszakban, s azon gondolkodott, hogy feláll. S ezek mindig abból adódtak, hogy a betegeiért és az osztályáért küzdött… 
– Most jó helyzetben vagyunk, a vezetéstől mindent megkapunk, amit kérünk, feltételeink biztosítottak. Örülök, hogy kitartottam és itt maradtam… 
– Pedig vehette volna a sátorfáját, a nagyvilág tárt karokkal fogadta volna. Német felesége fogorvos. Nem volt hozzá bátorsága, hogy a nehézségek miatt váltson? Lehet, hogy más ezt tette volna… 
– Ez nem bátorság, hanem döntés kérdése. Családom valamennyi tagja német állampolgár. A döntést évtizedekkel ezelőtt meghoztam. Amikor megházasodtam, kikötöttem: bármi történjék ebben az országban, s az egészségügyben, én nem megyek el. Magyar vagyok, itt a helyem. Döntésemet nem bántam meg. 
– Jelenleg milyen kutatásban vesz részt? 
– Ötszáz súlyos szívbeteget vizsgáltunk meg hematológiai szempontból, s eredményeinket a világon elsőként közöljük majd. Egy koppenhágai csapattal dolgozunk együtt, s kutatásaink rávilágítanak az érrendszeri betegségek hátterére. Olyan molekuláris eltéréseket vizsgálunk, amelyek felelősek az érbetegségekért, melyek jelentős százalékáról kimondható, hogy hematológiai betegség része. 
– A hippokratészi eskün kívül mi az orvosszakmai ars poeticája? 
– A rendelőbe belépő beteg ránk bízza az életét, amelyből mindannyiunknak egy van. Mi vagyunk érte a felelősek. Mindenkor ezt kell szem előtt tartanunk. 
– Mi szükséges ahhoz, hogy leeresszen, s töltekezzen? 
– Egy hátizsák. Benne ásványvíz, kés, egy pulóver, s irány a Zselic. Nem tagadom: beleszerelmesedtem. 
– S kivel indul? 
– Többnyire egyedül. Járom és csodálom a tájat. Ez az igazi hobbim, amely pihentet. 

Ahol törődnek velünk… 

– Húszéves voltam, amikor édesanyámnál agydaganatot diagnosztizáltak, harmincegy, amikor ebben meghalt, és édesapámat is korán elveszítettem – mondta Egyed Miklós professzor. – Akkoriban nem nagyon találtam olyan osztályt, ahova rákos betegként tartozhatott volna. Ekkor fogalmazódott meg bennem: daganatos betegekkel szeretnék foglalkozni – egy olyan osztályt létrehozva, ahol törődnek velük, ahol otthon lehetnek. A belgyógyászat felelt meg ennek leginkább. Kiváló főnököm, Boros György ki is jelölt erre a területre, de felettébb imponált Mágel Ferenc jelenléte is. 
Egyed Miklós 1980-tól a Kaposi Mór Oktató Kórház Belgyógyászati Osztályának főorvosa. 1986-ban belgyógyászat, 1995-ben hematológia szakvizsgát tett. 2003-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerezte PhD tudományos minősítését. Többek között a müncheni Gros­haderni Klinikán, a Houstoni MD Anderson Rákközpontban, a stockholmi Karolinska Egyetemi Klinikán vett részt szakmai képzéseken. Tagja az Európai Rákkutató és Terápiás Társaságnak (EORTC), az Amerikai Rákkutató Társaságnak (AACR), a Német-Osztrák Onkohematológus Társaságnak, az Amerikai Hematológus Társaságnak (ASH), valamint a Koppenhágai Egyetem Tudományos Kutatócsoportjának. Sok nemzetközi tanulmányban vett részt, több mint 100 beteggel. Közleményei rangos hazai és nemzetközi folyóiratokban jelennek meg. 300 feletti a hazai és nemzetközi kongresszusokon elhangzott tudományos előadásainak a száma. Kitüntették a Somogy Polgáraiért díjjal, a Pro Urbe Kaposvár valamint a Magyar Arany Érdemkereszttel.