23 órája
Névadó
Minden héten végigböngészem az újszülöttek névsorát. Amióta ez állandó programommá vált, nagyjából ugyanazok a nevek ismétlődnek. S rendre visszaköszönnek a sorozathősök nevei. A kilencvenes évek végén sok Eszmeralda, Armandó és Rozalinda született, most pedig fészakalja Zejnep, Szelim, Zülejka, Ajsa, Leila ringatózik a bölcsőkben. Nem nehéz kitalálni, hogy az ihletet a szülőknek a kereskedelmi csatornákon futó török szappanoperák adják.
Rozalinda és Armandó helyett Ali és Elif rohangál ma már az utcán
Akik egy ilyen telenovellát követnek napról napra, azok számára a szereplők szomszédaikká, családtagjaikká, barátaikká válnak. Ez egyszerű pszichológia, hiszen az agyunk úgy van huzalozva, hogy az ismerős arcokhoz kötődünk. A tükörneuronok nem tesznek különbséget a nappalinkban tartózkodók és a képernyőn lévők között, a kötődés mindenképpen kialakul. Így már nem is annyira meglepő, hogy Elifek, Alik, Baharok és Marcsellók rohangálnak az utcán. A szülők számukra ismerős nevet választanak gyermekeiknek, de abba nem gondolnak bele, hogy majd jó esetben a gügyögő kis Dzsenet idős néni lesz és mennyire furcsán fog hangozni a „Dzsenet mama” megszólítás. Az is megeshet, hogy szép magyar neveink 20–30 év múlva a múlt homályába kerülnek és csak Zülejkák és Elizabetek lesznek az ügyintézők a hivatalban, a tanárok az iskolában. Én azért remélem, hogy lesznek még a következő évtizedekben is István, Álmos vagy éppen Rita nevet viselő fiatalok.