A pénz boldogít?

A mának tanulsz, ez holnap már kevés lesz – mondta kedvenc professzorom, amikor annak idején világmegváltó ötleteimet osztottam meg vele. Arról folyt a szó, hogy amit nem tudsz megoldani pénzzel, oldd meg sok pénzzel. Mi ott és akkor azt gondoltuk: a pénz a legjobb módszer az emberek motiválására. Sokáig vergődtem ebben a csapdában magam is, mígnem filozófiával foglalkozó énem fel nem tette a kérdést: hogy van az, hogy a kollégáim – még egy jól látható összeg esetén is – csak ideig-óráig vannak feldobva a fizetésemeléstől? 
Pénz nélkül persze nem megy, s az is lehet, hogy a pénz tényleg nem boldogít, de az biztos, hogy a tartós és súlyos pénzhiány hosszú távon boldogtalanná tesz. Mint ahogy kudarcra van ítélve az is, aki csak és kizárólag pénzzel szeretne embereket teljesítményre bírni. 
Hogy miért is? Azért, mert eleve nem mindegy, hogy mennyi is az annyi. Ha rossz az eredeti béralku, aztán a béremelés is rendre alacsony, azaz érdemben nem érzékelhető a „változás” a vásárlói kosárban, akkor a béremelés inkább kár, mint haszon. Ez akkor is így van, ha tudjuk: minden látszat ellenére a béremelés nem túl erős kapcsolatban áll elégedettségünkkel. 

Az dolgozik nagy erőbedobással, akinek a bére a teljesítményétől függ

Ha a mindennapok mintázatát rávetítjük a helyzetünkre, akkor rájövünk, hogy az emberek többsége által elvárt „legbiztonságosabbnak” tartott havi fix ugyan nélkülözhetetlen a nyugodt, stresszmentesnek hitt élethez, de beindíthatja „az elvárt minimumra” való törekvést, mégpedig a jobb teljesítményre való törekvés igénye nélkül. A cég ekkor úgy érzi, hogy a dolgozóját nem a teljesítményéért, hanem az idejéért fizeti… 
Akármennyire is ellentmondásosan változott a világ, egy dolog maradt: általában azok dolgoznak nagyobb erőbedobással, akiknek a bére a teljesítményüktől függ, de ez önmagában nem erősíti az elégedettséget. 
Tán akkor járunk közel az igazsághoz, ha felismerjük: a pénz egy külső ösztönző. Ez azt jelenti, hogy ha valamit csak és kizárólag a pénzért teszünk, ha nincs valami más is, akkor az egy idő után könnyen kiüresedik, és ha napi 8-10 órán át olyasmivel foglalkozunk, amit semmiféle belső „hang” nem támogat, mi is vele üresedhetünk. Azaz a bizalom, a valahová tartozás érzése, a jó kollégák, az értelmes munka és az értékteremtés tudata nemcsak teljesítményre késztet, hanem az elégedettségünket, a hogylétünket is növelheti. 
Tessék kipróbálni!