Egyre kevesebben őrzik a magyar harcművészeti hagyományokat

A közelmúltban a Látrányi Lekvárfesztivál kísérőprogramjaként harcászati bemutatókat tekinthettek meg az érdeklődők a magyar történelem különböző korszakaiból. A

Hollókőről érkezett, Szent László Vitézei Egyesület 1997-es alakulásakor a Szent Királyok korszaka mellett tette le voksát.

– Ez az időszak tele van hősökkel, Szent László a termetével, az erejével, a lelkületével mindenkinek példakép – mondta Polgár Péter, a több generációs egyesület vezetője. – Aki

hajlandó kilépni a virtuális világból, valódi élményben részesül, amikor kipróbálja az íjászatot, vagy a vívást. Ha bemutatókat tartunk az „ostromba” bevonjuk a nézelődő gyerekeket is, ám mostanában egyre kevesebben állnak be hosszú távra közénk – tette hozzá Polgár Péter.

Egy másik társaság, az ómagyar hagyományőrzők a késő népvándorlás és az államalapítás előtti korszak bemutatásával igyekeznek hatást gyakorolni a fiatalokra. – Benyomásokat keltünk, amelyek valakit vagy megragadnak vagy nem – mondta az ősmagyar kaftánba öltözött Boros Csaba. – Nemcsak az íjászatot és a lándzsadobást, hanem a korabeli kézműves technikákat is ki lehet próbálni. A különböző csomózások, kötözések, és a nemezelés is sokkal korábbi, őskori, ókori, az időn átívelő technikák.

– Aki a két kezével alkot, a munkájának van értéke, mert a szíve-lelke, a pillanatnyi lelki állapota, és az alkotó minden energiája benne van – kapcsolódott beszélgetésünkbe Fejes Andrea, aki szintén honfoglalás kori viseletben várta az érdeklődőket. Közben Boros Csaba kecskedudával csalogatta íjászni a fiatalokat. Bemutató jurtájuk mellett hamarosan hosszú sor kígyózott, az íjászat kipróbálásáért, ám a megkérdezett gyerekek többsége úgy nyilatkozott, szívesen lőnek néhányat, ám nem állnának be hosszú távon a hagyományőrzők közé.

– Hol vannak a férfiak? Lustálkodnak? – kérdezte Vidermann Csaba, a székesfehérvári Magyar Királyi Kardforgatók Rendjének történelmi vívással foglalkozó szakosztályának vezetője. – Amikor alakultunk 2006-ban, már felnőtt voltam, és fogalmam sincs, hová tűntek a hozzám hasonló férfiak. Kevés a gyerek is, inkább a monitorok előtt ülnek, nehezen szakadnak ki a virtuális világból. Tíz éve még huszonnégyen is voltunk, ám most csupán tizenhárom fős a csapat – tette hozzá a kardforgató, aki országos mértékűnek nevezte a jelenséget. Közben két fia is harci bemutatót tartott a háttérben.

– Buzogányok, lándzsák, hajítófegyverek, tőrök, és az ezekkel történő vívás, birkózás gyakorlása, valamint íjászat tartozik az edzésprogramunkba – mutatott a sorba rendezett

fegyverekre Vidermann Csaba legidősebb fia, Dominik. Mellettük a lándzsadobást próbálgatták az érdeklődők.

– Jó, hogy egy kicsit gyakorolhatom a célba dobást, ám a rám jellemző időhiány miatt sajnos nem tudnék ilyesmiben hosszú távon részt venni-mondta a látrányi Kovács József, aki

terepfutó versenyeken is indul.

Rokira, és tornára járok, még puskám sincs otthon, nem vonzanak a fegyverek – mondta a kilenc éves Viktor, aki azért tisztes távolból megnézte a bemutatót. Egy nála néhány évvel

idősebb fiú is inkább csak kipróbálni szerette volna a fegyvereket.

– Én nem vagyok ilyesmiben ügyes, inkább az elektronikai eszközök érdekelnek – mondta Égi Bálint, aki szülei szerint sem lenne sikeres harcos hagyományőrzőként. A történelem őrzői azonban úgy érzik, ha a szülők nem mutatják meg lehetőségként gyermekeiknek az efféle műfajt, hamarosan egyáltalán nem lesz utánpótlás, és a bemutatók is megszűnhetnek a

létszámhiány miatt.

Somogyban is fogynak a vitézek

A kaposvári Fekete Hollók Rendje is hasonló cipőben jár: náluk is jelentkezett az apródhiány. – Próbáltunk fiatalokat toborozni a csapat utánpótlása érdekében, de nem jártunk sikerrel – mondta Hegedüs Balázs, a Fekete Hollók Rendjének alelnöke. – Nehéz meghatározni, mi szívja el a gyerekeket jobban: a virtuális világ, vagy más fakultatív tevékenység. Talán a szülők is jobban preferálják a focit, és inkább elhűlnek, ha kardot látnak a gyermek kezében – tette hozzá. A Fekete Hollók zászlaja alatt néhány éve még több mint ötvenen vonultak, létszámuk mára csupán húsz aktív főre csökkent.