Falvédőt hímez a szoknyás juhász

Cseke Lászlónét a falu honlapja a „hétköznapi hőseink” kategóriába sorolja. Nem érdemtelenül kapta ezt a titulust. Parasztcsaládba született, apja földműves, anyja háztartásbeli. Tanyán éltek, jószágok között, Csongrád megyében.

– Gyermekkoromban nagy divat volt a falvédő a konyhákban és a tisztaszobákban – emlékezett vissza a 80 éves asszony. – Általában a tűzhely köré, az asztal mellé helyezték el, és a különböző feliratokban közmondásokból, dalokból idéztek rajtuk. Már gyermekként megtetszett mindez.

A család életéhez hozzátartozott a falvédő, mint háttér, de sokáig nem tudott foglalkozni a készítésükkel. Nő létére juhászként dolgozott. Somogyban is tíz évig juhászkodott. Somogydöröcskén élt sokáig, majd Patcára költözött, amikor egyedül maradt a fiával. Már nyugdíjasként 2006-ban kezdett újra falvédőket gyártani.

– Ez tetszik az idősebb korosztálynak, mert mindjárt az jut az eszükbe, hogy a nagymama szobájában láttak hasonlót, sokan írnak be ilyesmit a vendégkönyvembe – mutatta Cseke Lászlóné. – Magam hímeztem a falvédőimet, s horgolással is sok időt töltök. Elismerik a munkámat, most is néptáncosok megrendelésére dolgozom.

Patcán sok ideje marad hímezni és horgolni, mert a hosszú nyári estéken sokáig világos van, és állandó az egyedüllét. Ha az autók meg a buszok nem járnak, csendes a falu, van, hogy egész nap alig látni valakit, mondja.

Sós a leves, szidás helyett nevess!

„Ha sós a leves, ne szidjál, csak nevess!”, „Bármerre visz sorsom útja, hazavágyom kis falumba”, „Pirosan sütöm a pecsenyét, hogy az uram ne szeressen más menyecskét!” Cseke Lászlóné felolvas párat a kedvenc falvédőszövegei közül, és elgondolkodik az emlékein. Az ő konyháját a következő felirat díszíti: „A konyha és a pince a háznak kincse”. Szeret főzni, sokszor indult főzőversenyeken. Az egyik falunapon első díjat nyert, és büszke arra, hogy egy neves séf bírálta el az ételeit. Töltött káposztát főzött meg bakonyi betyárlevest.