Az orosz cárok kedvenc festője az önkényuralom ellenzője volt

A somogyi kistelepülésen, Zalán született Zichy Mihály (1827-1906) Pesten, Bécsben és Itáliában is tanult. Húszévesen, 1847-ben már Szentpéterváron élt, ahol I. Miklós cár unokahúgának, Máriának lett a rajztanára. 1849-ben azonban ezt az állását otthagyta. Egyes források szerint azért, mert beleszeretett a lányba. Valójában azonban függetlenedni akart az irányított festészettől és megunta az ölebek és egyéb állatok festményen történő megörökítését. De még volt egy igen nyomós érve: azt a cárt, I. Miklóst nem akarta szolgálni, aki leverte a magyar szabadságharcot. Életében ekkor egy nyomorúságos időszak következett, de Magyarországra – az ottani önkényuralom ­miatt – nem tért haza. Fotográfiák retusálásából és arisztokraták arcképének megfestéséből élt ekkoriban. Házasságot kötött egy szegény sorsú lánnyal, kitől négy gyermeke született. A család azonban nem lehetett vele, mert nem görögkeleti szertartás szerint esküdtek. Hogy elkerüljék a szibériai száműzetést (amely már akkor is „divatban volt”), a család Zalára költözött. Zichy viszont maradt Oroszországban. 

Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1874-ig tartózkodott az Orosz Birodalomban. I. Miklós cártól 1853-ban, a krími háborút követően, megrendelést kapott: rajzsorozatot kellett készítenie a gatcsinói vadászatról. A mű olyannyira elnyerte az orosz uralkodó tetszését, hogy ezzel somogyi származású alkotónk megkapta az udvari művész titulust is. Merthogy oly gyorsan gyártotta valósághű képeit, mint egy fotográfus. Párizsi utazását követően ismét úgy döntött: visszatér Szentpétervárra, ahol magyar és orosz irodalmi művekhez készített illusztrációkat. Leghíresebbé Arany János balladáihoz alkotott és Madách Imre gigantikus drámai költeményéhez, Az ember tragédiájához készített rajzai váltak.

Kedvelték a cárok

 Négy évtizedet élt meg négy cár uralma alatt, de valójában nem észlelte az ország nyomorult állapotát. Mint magyar emigráns jólétben, kiváló körülmények közt alkothatott. A cárok kedvelték, holott azok autokratizmusát elutasította. Igen jó kapcsolatokat ápolt az orosz ellenzéki körökkel, akik változást sürgettek. Természetesen a korszak festői akkor is nagyban függtek a mecénásoktól, megrendelésektől. Így készítette el a cári udvarban – szigorúan belső használatra – erotikus tárgyú rajzait is. 1879-ben rövid időre hazatért szülőfalujába, de a megélhetési nehézségek, támadások hatására végleg elhagyta Zalát és ezáltal Magyarországot is. 
Az említetteken kívül számos magyar vonatkozású piktúrát is hagyott az utókorra, mint például Batthyány Lajos arcképét vagy az Erzsébet királyné alakját megörökítőt. Ám a felsorolásnak nincs vége, mert akad még érdekesség Zichy Mihály mozgalmas életművében. Nemcsak az oroszok ismerik nevét, hanem a grúzok is, akik egyenesen nemzeti festőjüknek nevezik. A művész ugyanis nagyon szép illusztrációkat rajzolt a grúz – mellesleg Sztálin által igen kedvelt – Sota Rusztaveli középkori művéhez, A tigrisbőrös lovag címűhöz, amely a grúzok nemzeti eposza. Így, ha netán Tbilisziben járunk, ne lepődjünk meg, ha Zichy Mihály szobrába botlunk, sőt mi több: egy róla elnevezett utcát is találhatunk a grúz főváros térképén. Azonban ez a tisztelet nem csak és kizárólag a rajzok miatt adatott meg neki, hanem azért is, mert Zichy Mihály tevékenyen részt vállalt a grúzok orosz elnyomás elleni küzdelmében, felszabadító mozgalmában. 

Liszt Ferenc volt a legjobb barátja

Érdekes sors, érdekes életpályája. Állítólag sosem engedte, hogy grófnak szólítsák, egyetlen eszmében hitt: a res publica, azaz a köztársaság kivívásának lehetőségében. Magyarországon többek közt radikális nézetei miatt nem találta helyét. Legjobb barátja a neves zeneszerző, Liszt Ferenc volt. Jó kapcsolatokat ápolt az orosz író-forradalmárral (akit Szibériába deportáltak tevékenységéért), Csernisevszkijjel és VII. Edward walesi herceggel, akinek vadászatait örökítette meg egy angliai utazása során. 
Nagyméretű olajfestmények, színes kartonok, bájos kicsiny képek, szikrázó akvarellek, irodalmi-történelmi hősök – ezt hagyta maga után különös sorsú festőgéniuszunk. Tiszteletére szülőfalujában emlékmúzeumot működtetnek és Iparművészeti Szakközépiskolát neveztek el Kaposváron.