Árulók és hősök egyaránt védték a kaposvári várat

A kaposvári vár török kézre kerüléséről korábban csupán néhány szűkszavú bekezdés állt a történetírók munkáiban, ennek alapján alakult ki a közvélekedés, hogy árulás okozta a vár vesztét. Szatlóczky Gábor azonban 200-300 levelet is átnézett Nádasy Tamás nádornak a kanizsai tartományról szóló, fennmaradt iratanyagában. Több jelentés őrződött meg, köztük az utolsó várparancsnok levele is: Torma Márton az utolsó pillanatig harcolt Zoltai Istvánnal együtt. 

– A levelekből más kép rajzolódott ki, miután magát az ostrom folyamatát is sikerült rekonstruálni – mondta a történész, aki a HUN-REN kutatóintézet és a Magyar Nemzeti Levéltár közös oszmanisztikai kutatócsoportjában dolgozik. – Árulás is felütötte a fejét, de sokan hősök lettek, éppúgy mint Szigetvár ostrománál, mert a kaposvári védők is a hősi halált és a kitörést választották az ostrom végén.  

A vártulajdonos elhagyta a várat az ostrom előtt

Dersfi István vártulajdonos az ostrom előtt elhagyta a várat, emiatt rá is sütötték az árulás bélyegét, de a korabeli szokásjog alapján nem lett volna kötelessége maradni. A nádor tanácsadója később ígért neki felmentősereget, ha annak élén visszatér, de ez nem történt meg. Közben Tojgun (magyarul Sólyom) budai pasa és Kászim temesvári pasa egyesült serege körbezárta a várat 1555 szeptemberében. A török had 10 ezer embert számlált, de ennek csak a fele volt megfelelő harcértékű katona. A védők 350-en voltak Torma és Zoltai vezetésével, de hamar lefeleződött a számuk.      

 – Bár a kaposvári védők is esküt tettek, hogy mindhalálig harcolnak, mint Eger váránál, de Szél Péter hajdú vajda, aki egyébként 1543 óta szolgált Kaposváron, 150 emberével az éjszaka leple alatt elmenekült – folytatta Szatlóczky Gábor. – A magyarokat és a törököket is kijátszva távoztak a hajdúk, egy nagyobb török hadoszlop üldözőbe vette, de nem érte utol őket.  

A menekülő hajdúk védték volna a külső várat, ami így hamar elesett, és a belső vár védőinek sorsa megpecsételődött. Ők azonban a végsőkig harcoltak. Kaposvár elestének stratégiai jelentősége volt, mert a Dél-Dunántúlnak két fontos erőssége a Kapos völgyét záró Kaposvár és Dráva mentén Szigetvár volt addig. Kaposvár elfoglalásával a töröknek szabad út nyílt Zala irányába, majd Szigetvár 1566-os eleste után Kanizsa vált az első végvári vonallá.

Babócsa megadta magát, Nagybajom lángolt 

A kaposvári védők utolsó napjairól a szenyéri várparancsnok leveléből tudunk. A kitörésre százan vállalkoztak, közülük 34-en fogságba estek, a többi elesett. A hírre a nagybajomi és a mesztegnyői kisebb palánkvárat felgyújtották az ottaniak, és elmenekültek. Ezután a török Babócsát ostromolta, és a 250 fős magyar őrség megadta magát szabad elvonulás fejében. A törökök a távozók málhás szekereit Berzencéig el is kísérték, mert ezzel az volt a szándékuk, hogy hírét keltsék, jól bánnak azzal, aki megadja magát. A kaposvári hősök azonban megérdemlik, hogy ne felejtsék el őket, ahogy eddig tette a történelem.