Első edzője ügyetlennek tartotta a később világbajnok Klampárt

– Mi döntött az asztalitenisz mellett?

– Mindkét nővérem pingpongozott – válaszolta a 65 éves Klampár Tibor, a magyar asztaliteniszsport élő legendája.

– Így már érthető.

– Mégsem ők, hanem a bátyám – aki amúgy focizott – tanított meg pingpongozni.

– S neki is komoly érdemei vannak Klampár Tibor világraszóló újításának.

– Sokszor játszottunk egymással csak úgy brahiból, s ha úgy adódott, kölcsönösen el is küldtük egymást melegebb éghajlatra. Az egyik ilyen alkalommal dühösen letéptem az ütőmről a borítást – ha van olyan sportág, ami az idegek harcáról szól, akkor az az asztalitenisz –, majd visszaragasztottam, s meglepve tapasztaltam, hogy teljesen más vele így játszani. Vagy kétszer gyorsabbá vált a játék, a pörgetéseknél pedig nagyobb falsot kapott a labda.

– Akár a dopping „becsörgetés” néven...

– Ahogy mondja. Én egyébként a hangja miatt csilingelésnek neveztem el, ám a köznyelvben „becsörgetésként”-maradt meg. Ma már nincs ilyen, hiszen meg van határozva, hogy például milyen ragasztókat lehet használni. Ha mással kísérletezel, eltiltanak.

– Pedig eleinte el akarták téríteni ettől a sportágtól.

– Nyolc évesen a bátyám elvitt az azóta már csak szép emlékű Vörös Meteorba – idővel meg is szűnt a klub – , ám az edzőm, bizonyos Kerekesné mindenáron le akart beszélni: azt mondta, nincs érzékem az asztaliteniszhez, ügyetlen vagyok. Így kerültem nyolc hónappal később, még abban az évben egy másik fővárosi klubhoz, a Postáshoz.

– Szerencsére nem sikerült lebeszélni... 11 évesen már tagja volt a serdülő válogatottnak, két évvel később serdülő Európa-bajnok volt, újabb két év elteltével pedig a leningrádi ifi Eb-ről térhetett haza ezüstéremmel. 16 esztendősen nyerte első felnőtt ob-aranyát, két évvel később Japánban, Nagojában pedig világbajnoki címet szerzett férfi párosban Jónyer Istvánnal.

– A legtöbbször Jónyerrel játszottam együtt, így aztán volt időnk hozzászokni egymáshoz.

– Amúgy melyik a nehezebb műfaj: az egyes vagy a páros?

– Akár hiszi, akár nem, de ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem. Hadd gondolkodjak csak egy kicsit. Az egyéniben saját magadra vagy utalva, a párosban viszont a társad labdáját kell megjátszanod. Ha mindenképpen dönteni kell, akkor az utóbbira voksolnék.

– És a vegyes páros?

– Azt nagyon nem szerettem. Ha egy rossz megoldás után csak szúrós szemmel ránéztem a páromra, már reszketett. A következő esetnél aztán már meg is mondtam neki a magamét, úgy hogy gyaníthatóan nem én lehettem a kedvencük. Nem egy olyan vegyes meccsem volt, ami aztán sírással végződött, mert annyira belegázoltam a kollegina lelki világába.

– Világ Kupát és Európa Top 12-öt nyert, többszörös világ- és Európa-bajnok. Az olimpián viszont érem nélkül maradt.

– Ne is emlegesse... Az asztalitenisz 1988-ban Szöulban került fel a nyári ötkarikás játékok műsorára, s bár a 35 évemmel én voltam a 64 fős mezőny legidősebb tagja, mégis be tudtam magam verekedni a legjobb négy közé. Az elődöntőben kikaptam, s azzal a tudattal jöttem el az asztaltól, hogy így is dobogóra állhatok, hiszen más sportágakhoz hasonlóan az asztaliteniszben is két bronzérmes van.

– De nem így történt.

– Akkor szóltak, hogy le kell játszani a harmadik helyért a meccset. Teljesen kész voltam. Persze hogy próbáltam maximálisan koncentrálni a bronzmeccsen, de nem tudtam százszázalékos teljesítményt nyújtani. Az a vereség az életjáradékomba került. Csak érdekességként: 1992-ben Barcelonában és négy évvel később Atlantában már két bronzérmet osztottak.

– A legek embere. Túl a negyvenen még tagja volt az Európa-bajnokságon ötödik helyezett magyar csapatnak, 46 évesen bajnoki címet ünnepelhetett a Bp. Postás-Matáv SE csapatának tagjaként, s közel a hatvanhoz az NB II.-es Szerva ASE csapatában szerepelt. Azt mondják, ha már nem tud járni Klampár Tibor, akkor is játszani fog.

– Ehhez értek; nekem az asztaliteniszről szól az életem.

Novemberben mártózott meg a jéghideg Balatonban

Klampár Tibor nem azok közé tartozott, akit némi hülyeségért át kellett volna zavarni a szomszédba. Bohém gyerekként ismerték; nem telt el úgy hét, hogy gyilkos poénjaival ne akasztott volna valakit ki, s éppen ezért ne akarták volna agyonütni...

– Szegény család volt a miénk, vagyis nem az a gyerek voltam, aki a Balatonnál töltötte a nyarakat – emlékezett vissza Klampár Tibor. – Egy késő novemberi napon Kaposváron játszottunk, s hazafelé tartva megálltunk a Balatonnál. Gondoltam, mikor mártózzak meg a hat fokos vízben, ha nem most... Túlzás lenne azt állítani, hogy a többiek megrökönyödtek volna, lévén mindig is voltak eszement ötleteim. A buszban az összes fellelhető törülközővel betakartak, de így is egész hazáig cidriztem.

Dicsőséglista

Világbajnoki érmek. Két arany – 1971 (Nagoja, Japán – férfi páros) és 1979 (Phenjan, Észak-Korea – csapat); három ezüst – 1973 (Szarajevó, Jugoszlávia – férfi páros), 1979 (Phenjan , Észak-Korea – férfi páros) és 1981 (Novi Sad, Jugoszlávia – csapat); egy bronz – 1977 (Birmingham, Anglia – csapat).

Európa-bajnoki érmek. Három arany – 1974 (Novi Sad, Jugoszlávia – férfi páros), 1978 (Duisburg, Németország – csapat) és 1982 (Budapest – csapat); két ezüst – 1974 (Novi Sad, Jugoszlávia – csapat) és 1978 (Duisburg, Németország – vegyes páros); három bronz (1970 (Moszkva, Szovjetunió – férfi páros), 1980 (Bern, Svájc – férfi páros) és 1988 (Párizs, Franciaország – csapat).

Az 1981-es évjárat különösen jó volt: ekkor nyert Világ Kupát Malajzia fővárosában, Kuala Lumpurban és szintén megnyerte a Miskolcon rendezett Európa Top 12-tőt.

A Bp. Spartacus csapatával 1979-ben és 1981-ben BEK-et (Bajnokcsapatok Európa Kupája) nyert, 1976-ban és 1985-ben pedig VVK (Vásárvárosok Kupája) győztes volt.

Országos bajnok – egyéniben tízszer (1969, 1972, 1973, 1975, 1976, 1979, 1981, 1982, 1983 és 1985), férfi párosban 11-szer (1970, 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979 és 1983), vegyes párosban hatszor (1973, 1975, 1977, 1978, 1979 és 1980), csapatban szintén hatszor (1976, 1977, 1981, 1983, 1985 és 1999).

Nyolcszoros Top-10 győztes, amivel rekorder.

Kilencszer választották meg Magyarországon az év asztaliteniszezőjének (1969, 1970, 1971, 1976, 1979, 1980, 1981, 1983 és 1988), amivel szintén ő tartja a csúcsot.

1968 és 1984 között összesen 314 alkalommal volt magyar válogatott, amivel Jónyer István mögött (328) második az örökranglistán. Lehetett volna még ennél is több, ám a szövetség vezetői többször is eltiltották.