Dani Gyöngyi: ugrás, ami átformálta a világot

– 1991. február 18-a. 
– Persze, hogy emlékszem arra a napra; 16 évesen akkor ugrottam ki a Füredi úton egy négyemeletes ház tetejéről – emlékezett vissza a több mint három évtizede elkövetett öngyilkossági kísérletére a 48 esztendős Dani Gyöngyi, aki Kaposváron a Toldi Lakótelepi Általános Iskolába járt. 
– Mégis mi volt ennek az oka? 
– Fiatalkori szerelmi ügy áll a történet hátterében. Úgy éreztem, hogy értelmetlenné vált az életem; a legjobb, ha inkább saját magam vetek véget neki. 
– Valahol azt mondta, hogy zuhanás közben kiabálást hallott. 
– Igen, csak arra nem emlékszem, hogy én kiabáltam, avagy a járókelők. 
– A kaposvári kórházban műtötték meg a sérült gerincét. 
– Március első napján toltak be, s újabb két hét múlva kerültem a fővárosba, ahol jó fél évet töltöttem a „rehabon”. A következő év még Kaposváron telt el, majd a fővárosba költöztem. 
– A balesettel mondhatni egy új élet kezdődött. 
– Ha úgy nézzük, szerencsém volt: a szűzanya kötényébe pottyantam, amihez plusz jött még a négy kerék. Azóta egészen máshogy gondolkodom a világ dolgairól. 
– De miért pont a vívásra esett a választása? 
– Mert mindenképpen jó társaságra vágytam; ahol én is jól érzem magam, van értelme a munkának, s ezt a vívóknál találtam meg. Most is nagyon szeretek kosarazni, csak éppen nincs annyi lány Magyarországon, amelyből csapatot lehetne kialakítani. Letudtam a félmaratont hajtásos kerekesszékkel, s kipróbáltam a síelést és az erőemelést is, de ezek nem igazán nekem valók. 
– A tekintélyt parancsoló paralimpiai éremkollekciójából hiányzik az arany. Nem sajnálja? 
– Igazából nem vagyok elkeseredve és nem is bánkódok emiatt. Több mint 20 éven keresztül dolgoztam keményen és izzadtam a páston. A versenyek előtt a Miatyánkból a „Legyen meg a Te akarod”-at ismételgettem. Minden egyes nap nyugodt szívvel térek nyugovóra, mert amit lehetett, azt mind megtettem. 
– A 2021-es tokiói paralimpia után aztán végképp letette a tőrt. 
– Az az igazság, hogy 2018-ban elkezdett fájni a vállam. Egyre jobban fájt, így aztán meg is kellett műteni. De úgy voltam vele, hogy a 2020-as paralimpiát bárhogy is alakul, még megcsinálom, amit aztán a pandémia miatt egy évvel később rendeztek. 
– A nyolc paralimpiai érme közül melyikre a legbüszkébb? 
– Azt mondják, hogy a legutolsó marad meg leginkább az ember emlékezetben, vagyis a 2021-es csapatbronzra. A legjobb évjáratom viszont kétségkívül a 2004-es volt: Athénban háromszor is felléphettem a dobogó második fokára, ráadásul itt lettem az egyéni versenyben ezüstérmes. 
– A magyar parasportolók rangsorában – az érmek számát tekintve – előkelő helyet foglal el. 
– Az biztos, hogy Krajnyák Zsuzsanna nálunk a rekorder; neki vagy tucatnyi érme van a különböző paralimpiákról. De nekem sem lehet okom panaszra; ott lehetek valahol a dobogón, vagy legalábbis annak a közelében... 

Tizenhat medállal tért haza a világbajnokságokról 

PARALIMPIÁK 2004 Athén – három ezüst (tőr egyéni, valamint tőr csapat és párbajtőr csapat); 2012 London – két ezüst (tőr csapat és párbajtőr csapat); 2016 Rio de Janeiro – ezüst (tőr csapat) és bronz (párbajtőr csapat); 2021 Tokió – bronz (tőr csapat). 
VILÁGBAJNOKSÁGOK 2002 Budapest – ezüst (tőr); 2006 Torino – bronz (tőr): 2010 Párizs – egy ezüst (tőr csapat) és egy bronz (tőr egyéni); 2011 Catania – egy ezüst (tőr csapat) és két bronz (tőr egyéni és párbajtőr csapat): 2013 Budapest – két bronz (tőr csapat és párbajtőr csapat); 2015 Eger – két ezüst (tőr egyéni és tőr csapat) és egy bronz (párbajtőr csapat); 2017 Róma – két bronz (tőr csapat és párbajtőr csapat); 2019 Cheongju – arany (tőr csapat) és bronz (párbajtőr csapat). 
EURÓPA-BAJNOKSÁGOK 2001 Madrid – ezüst (párbajtőr csapat); 2003 Párizs – két arany (tőr és párbajtőr csapat); 2005 Madrid – ezüst (tőr) és bronz (párbajtőr); 2009 Varsó – arany (tőr) és ezüst (párbajtőr); 2011 Sheffield – két arany (tőr és párbajtőr); 2016 Casale Monferrato – arany (tőr csapat) és ezüst (párbajtőr csapat).