Szedmák Réka a legmagasabb szintre vágyik - exkluzív interjú

– Miért döntött úgy, hogy vált és elhagyja a KNRC-t? 
– Ez egy olyan többismeretlenes egyenlet, melyet én és a klub értünk csak igazán. Sokat köszönhetek a KNRC-nek, az évek alatt szép dolgokat értünk el együtt, de eljött a váltás pillanata, és ebben kölcsönösen egyetértettünk a klubvezetéssel. Új kihívásokat kerestem magamnak, ami lehetőséggel is párosult, és ez elé nem gördítettek akadályt, elengedtek engem, amit ezúton is köszönök. 

– Hogyan tekint vissza pályafutása kaposvári időszakára? 
– Ezek roppant meghatározó évek és szezonok voltak a számomra. Rengeteget tanultam a sportról, a röplabdáról és önmagamról egyaránt. Sokat köszönhetek Vincent Lacombe vezetőedzőnek, valamint Lacombe Zsófia ügyvezetőnek. Amikor nehéz helyzetben volt a klub, akkor is összezártunk és bizalmat szavaztunk egymásnak, amit igyekeztem meghálálni. Gyümölcsöző kapcsolatként tekintek vissza erre az időszakra. Úgy érzem, hogy amit lehetett, azt sikerült elérnünk közösen, és bízom benne, hogy a KNRC tovább tud haladni ezen az úton. 

– Maradt esetleg bármiféle hiányérzet? 
– Úgy gondolom, hogy nincsen olyan profi sportoló, aki mindig száz százalékban elégedett lenne. A két éve 0–2-ről 3–2-re elveszített bronzmérkőzés a kupában egy fájó pont, de a tavalyi sikerek úgy gondolom, hogy mindannyiunkkal feledtették azt a fájdalmat és csalódottságot, amit akkor éreztünk. 

– A román élvonalban folytatja pályafutását. Miért a C.S. Dinamo Bucuresti gárdájára esett a választása? 
– Szerencsés helyzetben voltam, hiszen több lehetőség közül választhattam. Volt francia, német és török kérőm is több magyar érdeklődő mellett. Kerestem a legtesthezállóbb csapatot, figyelembe véve a játéklehetőséget és az anyagi szempontokat egyaránt, illetve utólag érzékelem igazán, hogy egy másik országban vagyok, de mégsem annyira messze az otthonomtól. Korábban még nem voltam légiós, így első lépcsőfoknak úgy gondolom, hogy ez egy tökéletes választás volt. Még csak másfél hete vagyok kint, de azt már most elmondhatom, hogy az edzések magas színvonalon zajlanak, a tapasztalt játékosok és a tehetséges fiatalok pedig jó fúziót alkotnak. Két edzőmérkőzésen vagyunk túl, és azt már most érzékelem, hogy a román röplabdabajnokság színvonala egészen más. A hazai tapasztalatokkal ellentétben „nehézséget” jelent, hogy az élmezőnyben fél tucat, hasonló képességű csapat küzd a dobogóért. 

– Első ízben állt légiósnak. Ezzel kapcsolatban voltak félelmei? 
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak, de már nagyon vártam erre a lehetőségre, így ez mindent felülírt. Már nagyon vágytam arra, hogy egy új és más közegben is kipróbálhassam magam és bizonyítsak. Végső soron pedig megnyugvást jelentett, hogy a vőlegényem, Bozóki Bence is velem tartott, a Dinamo Bucuresti férficsapatába igazolt. Ebből adódóan, ha hazaérünk az edzések után, akkor otthon vagyunk. Így azért teljesen más. 

– Milyen rövid távú célokat tűzött ki? 
– Ezt így most még nagyon nehéz megfogalmazni. Próbálom megszokni az új környezetet és igyekszem beilleszkedni a csapatba. Idén nem indulhatunk nemzetközi kupában, viszont egy minőségi kerettel dolgozhatunk azért, hogy ezen változtassunk. Amikor megkerestek és vázolták a célokat, akkor az első négy hely valamelyike volt megfogalmazva, ami egyébként nemzetközi szereplésre jogosít. Romániában a Dinamo az egyik legnagyobb múltú klub, és ezt érzékelem is. Örülnék neki, ha a szezon végén egy érem kerülne a nyakamba. 

– Még csak 23 esztendős, de tételezzük fel, hogy idővel majd visszatekint. Mivel lenne elégedett? 
– Egyre több járható út van a magyar röplabdázók számára is, de nem csak az lehet iránymutató, amit már valaki bejárt és megtapasztalt. Szeretnék magamnak minél több játéklehetőséget kiharcolni, fejlődni és megtapasztalni azt, hogy ez milyen irányba visz, hol vannak a határaim. A sportág hatalmas dinamikával fejlődik és immáron az USA és a Távol-Kelet irányába is van nyitási lehetőség. Nyitott szemmel kell járni, hogy aztán elmondhassam, hogy a legmagasabb szinten is volt két-három meghatározó szezonom. 

– Beszéljünk egy picit a válogatottról. Pontvesztés Dánia ellen és egy nem várt bravúrgyőzelem Belgiummal szemben. Hogyan értékeli az Eb-selejtezők odavágóit? 
– Képesek vagyunk küzdeni és meghalni egymásért a pályán. Úgy gondolom, hogy ez sokat elmond erről a fiatal csapatról, mely roppant összetartó és rendre jó hangulatban készül. A Dánia elleni pontvesztés nagy port kavart, nemcsak a közvéleményben, de csapaton belül is. Mindenki úgy vélekedett, hogy simán kell nyerni, és ebből adódóan egy felesleges elvárás került a vállunkra. Élveznünk kellett volna a röplabdát, mi viszont görcsössé váltunk, aminek meg is lett az eredménye. A mérkőzés után leültünk és sokat beszélgettünk arról, hogy mivel volt probléma, és azt is megfogalmaztuk, hogy akár egyénileg vagy csapatszinten milyen segítségre van szükség. Ez és a lelkiismeretes felkészülés eredménye lett a Belgium elleni siker. Egy teljesen más arcunkat tudtuk megmutatni, amivel megleptük a belgákat, és őszintén szólva magunkat is. Precízen és kontrolláltan röplabdáztunk, a teljesítményünkkel uraltuk a pályát. 

– Javában zajlik a felkészülés. Hogyan telnek a napok Bukarestben? 
– Egyelőre mindenki jó benyomást tett, a közeg, így a klubvezetés és a lányok is befogadóak. Viszont a „balkáni” életstílus nekem még egy picit furcsa. Az edzésen kívüli dolgokat itt mindenki elképesztően lazán kezeli, otthon nem ez a realitás, ilyennel nem találkozni. Nehéz ezt megfogalmazni, át kéne érezni. Magas szintű a szabadság­érzet és hatalmas az önállóság, majd edzésen mindenki átszellemül, profi lesz és teszi a dolgát. Idekint sokkal szabadabb szemlélet uralkodik, ez egy más világnézet. Egy hatalmas sportkomplexumba járunk be, ahol a Dinamo Bucuresti összes férfi- és női szakága és sportolója megtalálható. Közös az étkező és mindenki ismeri a másikat, legyen az labdarúgó, röplabdázó, kézilabdázó vagy egyéni sportoló. Egy picit olyan ez, mint egy amerikai egyetem. Ami pedig a konkrét felkészülést illeti, két edzőmérkőzésünk már volt a bajnoki rivális CSM Targoviste ellen. Egy 2–2-es döntetlennel kezdtünk, majd 3–1-re legyőztük őket. A héten Franciaországba repülünk, ahol Párizsban veszünk részt egy felkészülési tornán. Utazunk még Bulgáriába, és ha jól tudom, akkor helyi, bukaresti csapatokkal is játszunk még a bajnoki rajtig.