Gyerekgyilkosság: „Persze, kicsim, hazajön Bence!”

A vádlottak, az 58 éves Bogdán József, a 42 esztendős Kertész József, valamint a 48 éves asszony rendőri biztosítás mellett két-két fegyőr kísérte. A nőt elsőként a sértetti jogi képviselő faggatta, miért nem hajtott el a sántosi erdőből, amikor Bogdán kiszállt a kocsiból, vagy legalább miért nem szólt Bencének. Az asszony állította, nem volt rá lehetősége, s nem is volt olyan szellemi és lelki állapotban.
– A legnagyobb fájdalmam, hogy Sántoson nem tudtam segíteni Bencének – jelentette ki megtörten. Azonnal felmerült a kérdés sokakban: és előtte?
P. Erika szerint, amíg a kaposvári benzinkútról el nem indultak Sántos felé, nem merült fel benne, mi a szándéka Bogdánnak. Védője kérdéseiből eleinte úgy tűnt, az ügyvéd átvette az ügyész szerepét, ám kiderült, a nő fenyegetettségét szerette volna hangsúlyozni.

Korábbi vallomásainak ismertetésekor kiderült, hogyan ismerkedett meg Bogdánnal, ám a rendőrségi kihallgatások előrehaladtával láthatóan egyre jobban belezavarodott saját hazugságaiba, s lett tanúból felbujtó, azaz gyanúsított.
– Eljött a nap, hogy elrakjam a gyereket – hívta fel tavaly október 29-én Bogdán P. Erikát, aki tudta, mint jelent az „elrakni”, ennek ellenére nem tett semmit, mert – saját bevallása szerint – hülye volt. – Hallottam egy nagy jajkiáltást, s tudtam, vége a Bencének – folytatódott a vallomás. – A földön feküdt, nem láttam rajta sérülést, de sötét volt. Bogdán adott egy szatyrot, rakjam bele a ruháit. Bence előttem feküdt, nem tudom, meghalt-e, nem mertem hozzányúlni – tette hozzá, majd megemlítette, Bogdán meg is taposta a földön fekvő, magatehetetlen kisfiút.
– Miért lépett rá? – kérdezte állítólag ezután Bogdánt, aki nem kertelt a válasznál:  – Hogy teljesítsem a megállapodás feltételeit...
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Lilla undorral nézett hátra P. Erikára
[/caption]
Ezután vádlottársaival szembesítették volna, ám Kertész, ahelyett, hogy reagált volna az elhangzottakra, kiborult, s sírva bocsánatot kért a meggyilkolt fiú szüleitől.
– Sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni a gyereket, bármit kapok az igazságszolgáltatástól, a gyereküket már nem kapják vissza – nyüszítette. – Nem vagyok gyilkos! Sanyi, Szilvi, nem tudom, hová kellene visszamenni, hogy meg tudjam menteni a gyereketeket! Sanyi, veled együtt dolgoztam, a lelked mélyén elhiszed, hogy amikor megtudtam, hozzád közel állnak ezek az emberek, visszakoztam... Ismertetek régóta, a szívetek mélyén tudjátok, milyen vagyok. Ha lehetőségem lett volna, megakadályozom, de már az elmém sem olyan, mint rég volt...

Bogdán szerint viszont színjáték volt Kertész kiborulása. És a P. Erikáé is.
– Úgy váltogassák a vallomásaikat, mint a kaméleon – magyarázta. – Én viszont az elejétől következetes vagyok. Nem követtem el bűncselekményt!

A felfokozott pillanatokat követően került sor Gyöngyi Sándor meghallgatására. Bence nevelőapja előbb a fiához való viszonyáról beszélt, majd a kapcsolatáról P. Erikával és annak gyerekével. Megerősítette, a két fiú nem jött ki egymással, s ezért is költöztek külön végül az asszonnyal. Miközben a nevelőapa beszélt, P. Erika lehajtott fejjel az ölébe ejtett kezeire meredt. Gyöngyi Sándor szerint a szétköltözés után úgy tűnt, rendeződik a viszony a két gyerek között, s Bence egyre több időt töltött a nőnél Kaposváron. Ezért sem volt furcsa számára, hogy a gyilkosság napján is Kaposvárra hívta a fiút.
– Rá mertem bízni a gyereket, hiszen bíztam benne, szerettem – mondta. Csak akkor kezdett nyugtalankodni, amikor kiderült, eltűnt a fiú, s az asszony nem vette fel a telefonját. Ettől kezdve gyanakodott, s nem is hitte el a nő történetét.

Ahogyan a nevelőapa lánya, Lilla sem hitt P. Erikának. A húsz éves lány részletesen beszélt a nő és Bence konfliktusairól, s időnként undorral hátranézett a vádlottra. Neki már a gyilkosság délutánján is gyanús volt az asszony, majd a következő napok során egyre bizonyosabbá vált számára, hogy hazudik.
– Persze kicsim, hazajön Bence! – nyugtatta állítólag a lányt P. Erika, de kevés sikerrel.

A következő tanú nem sokat időzött a tárgyaláson, azon túl, hogy ő adta az ásót Kertésznek, nem tudott érdemben hozzátenni a per menetéhez, így a bíró a sántosi erdőben a gyilkosokkal találkozó vadászokat hívta a terembe. Mindketten ugyanúgy adták elő a történteket: lövést hallottak, s elindultak megnézni, kitől származott, így futottak bele a két autó mellett tevékenykedő trióba. Bár a két férfivádlott állította, nem Kertésszel, hanem Bogdánnal beszélgettek, a vadászok következetesen vallották: a másodrendű vádlottal elegyedtek szóba. Inkább nekik lehetett hinni, hiszen amellett, hogy pontosan leírták a ruházatát, még a nevére is emlékeztek...
– Mondtam a társamnak, ezek nem szexelni jöttek, mert ki megy gruppenre az erdőbe október végén este? – jelezte egyikük, hogy azért gyanús volt nekik a kompánia.

Nemcsak ők, a kaposvári benzinkút alkalmazottja is emlékezett a vádlottak egyikére: Bogdán kétszer is járt nála a gyilkosság estéjén, s először nyakig sárosan. Gyanús volt, hogy kérdés nélkül magyarázkodott a ruházatával kapcsolatban: azt állította, hogy a barátnője disznóöléséről érkezett...
Koszos ruhája aznap a hajléktalanszálló portásának is feltűnt, s bár lehet, a következő tanútól, saját testvérétől többet várt az elsőrendű vádlott, a férfi nem erősítette meg a tesó vallomását.



A keddi tárgyalás zárásaként – a per június 4-én folytatódik – P. Erika azóta elhunyt barátnőjének vallomását ismertette a bíró.
– Bence volt a gátja Erika és Sándor boldogságának, s a fiú eltűnésével ez a probléma megoldódott – mondta a rendőrségen a saját bevallása szerint mentális problémái miatt gyógyszert szedő és leszázalékolt nő. – Erika tiszta lélek, akitől távol áll minden gonoszság...
A tanú szerint a kisfiút megszállta az ördög, s ezért ördögűző imával próbálták kiűzni belőle. A nő nem hitte el a rendőröknek, hogy a nevelőanyának bármi köze lehetett Bence eltűnéséhez, szerinte a hatóság csak bele akarta keverni P. Erikát az ügybe, s ezért a rendőrök tisztánlátásáért is imádkozott.
Ha úgy nézzük, sikerrel...