Szita Bence-gyilkosság: fenyegetés, kényszerítés, tagadás

Ahogyan a három védő is felmentési javaslattal fejezte be beszédét: közülük ketten, a másod- és a harmadrendű ügyvédje kaptak szót a per negyedik napján, előbbi büntethetőséget kizáró ok – fenyegetettség és kényszerítés – miatt, utóbbi bűncselekmény hiányában kérte védence felmentését. Az ügyészség előzőleg tényleges életfogytiglani – a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét kizárva – fegyházat kért a három vádlottra, a többszörösen büntetett előéletű Bogdán Józsefre, Kertész Józsefre, valamint a kisfiú korábbi nevelőanyjára, P. Erikára – előbbieket 14. életévét be nem töltött személy elleni, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, és Bogdán esetében nyereségvágyból elkövetett emberöléssel, az asszonyt ugyanebben felbujtással vádolták meg.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Fenyegetés, kényszerítés, tagadás
[/caption]
A másodrendű vádlott védője, Tóth Balázs beszéde elején megjegyezte, érez egyfajta nyomást a közvélemény részéről, hogy a vádlottakat el kell ítélni, példát kell statuálni velük, ezért arra kérte a törvényszéket, próbáljon objektív maradni, kizárni a sajtóban megjelent extrémitásokat.
Mondandóját Kertész vallomásaira hegyezte ki, s már az elején kiemelte, ügyfele állandó fenyegetettségben élt az elsőrendű vádlott miatt, s erre rendre visszatért. Érthetetlennek tartotta, miért segített volna minden ellenszolgáltatás nélkül védence egy gyilkosságban, kockáztatva, hogy soha többé nem látja a családját, melyért látványosan küzdött. Rendezett körülmények között élő, példás családapaként írta le Kertészt, diszkréten elhallgatva a tényt, hogy a bíróság már eltiltotta őt a famíliától, s az ügyészség nemrég kiskorú veszélyeztetése miatt emelt vádat a férfi ellen, aki rendszeresen verte feleségét, s egyik gyerekét amellett, hogy piszkavassal ütötte, egy tűzhelyen felforrósított pénzdarabot akart a tenyerébe rakni fegyelmezésként...

A védő szerint Kertész – aki sírva-rázkódva hallgatta ügyvédjét – csak sírt ásni kellett a másik két vádlottnak, erre is kényszerítették, utóbbi bizonyítékaként felhozta, védence nem bántotta a gyereket. Ennek némiképp ellentmondott, hogy maga a másodrendű ismerte el a tárgyalás során, hogy ásóval megütötte a kisfiú fejét... Tóth Balázs úgy vélte, az is amellett szól, hogy védence nem tudott előzetesen a gyilkosságról, hogy vallomása alapján vissza akart menni az erdőbe megkeresni, csak nem találta meg. Összefoglalva beszédét, felmentést kért védencére büntethetőséget kizáró ok, azaz a fenyegetettség és s kényszerítés miatt.

P. Erika védője, Berlik Zoltán beszéde elején részvétet nyilvánított Szita Bence családjának, majd némi meglepetésre nem saját védencével, hanem Kertésszel kezdett el foglalkozni.
– Tulajdonképpen mindent elmondtak már előttem – jegyezte meg az ügyvéd –, a másodrendű vádlottat szinte már szentté avatták... A körülmények áldozataként ásogatott, s közben azon gondolkodott, hogyan mentse meg a fiút. Egyesek már megütik az anderseni nívót, könnyeznek, hányják a keresztet, mindenki segíteni akart Bencének, csak éppen mindenki rettegett valakitől. Védencem is utólag jött rá, hol lehetett volna közbelépni.

Pedig a védő szerint védencével kapcsolatban pedig nem az a kérdés, mi történt a sántosi erdőben, hanem, hogy mi történt a Tescónál. A vád ellene ugyanis a felbujtás, ám ezt nemcsak P. Erika, de Bogdán is tagadja, másirányú bizonyíték pedig nincs, ettől kezdve viszont az ügyvédi véleménye alapján az asszony csak bűnsegéd lehet. Érdemes volt figyelni Berlik Zoltán fogalmazását, egyszer sem mondta, hogy „szerintem”, hanem mindig úgy fogalmazott, hogy a harmadrendű vádlott vallomása szerint. Aki a per kezdete előtt védőjét is meglepte, hogy visszavonta korábbi vallomását, állítólag annak hatására, hogy sokat beszélgetett a börtönben a pszichológussal. A védő végül bizonyítottság hiányában felmentést kért.

Az utolsó szó jogán Bogdán József kifogásolta, hogy nem engedték, hogy rendesen megvédje magát, s azon értetlenkedett, hogy agresszívnek tartják. Állította, azért kapott P. Erikától 192 ezer forintot, hogy összevagdalja Kertész feleségének az arcát. Tulajdonképpen megismételte vallomását, melynek leglényegesebb elemeként többször is hangsúlyozta, csak „szexelés jogcímén” járt a sántosi erdőben.
– Jelen ügy felületesen van elbírálva, a médiáknak és a nyilvánosoknak akarnak megfelelni – mondta meglehetősen magyartalanul, elfogultságot jelentett be az ügyész ellen, s kérte, napolják el a tárgyalást, s a pert vigyék át egy másik megyébe...

Kertész József messziről kezdte történetét, a bíró rá is szólt, a korábbi bírósági ügyeit most ne sorolja fel. A másodrendű vádlottól ezek után viszont csak a tárgyalások során elhangzottak ismételgetésére futotta, s kérte a bíróságot, hogy az objektív bizonyítékokat vegyék figyelembe az ítéletnél – ügyvédje védőbeszéde éppen ezek elvetésére irányult...



P. Erika minden ellene felhozott vádat tagadott, s kijelentette, nem volt rossz a kapcsolata Bencével, sohasem beszélt arról senkinek, hogy meg akarja ölni a gyereket. Mindezek alapján természetesen a nő is felmentést kért. Hogy mennyire sikerült meggyőznie a bíróságot, csütörtökön délután kiderül: kettőkor ítéletet hirdet a törvényszék...