Mattot kaptak lólépésben

A döntés hátterében az áll, hogy évente több mint 200 millió forintos veszteséget „termelt” a lovasközpont fenntartása. A tavasszal fordulat látszott az ügyben, amikor úgy tűnt: a kaposvári Pannon Lovasakadémia átveszi a bázis működtetését, megmenti a sárdi ménest. Seregi János, az akadémia ügyvezető igazgatója azt mondta: kerestük a rendőrséget, hogy megtudjuk, miért nem lett semmi a tervekből. A rendőrségen azt válaszolták:  évente tíz új rendőrlóra van szükség az országban, amihez semmilyen formában nem tudnak fenntartani egy bázist. Még úgy sem, hogy hozzájárulást fizetnek egy civil üzemeltetőnek.

Úgy tudjuk, az elismert kaposvári lovasközpont mégis együttműködik majd a rendőrséggel. Információnk szerint a kaposvári lovasakadémián képzik ezentúl a rendőr lovasokat és a lovakat. Németh Lajos ezredes, az ORFK kommunikációs igazgatójának helyettese azt mondta: minden lehetőséget vizsgáltak az elmúlt egy évben, hogy ne kelljen felszámolni a bázist, de nem jártak sikerrel. A központ üzemeltetéséhez évente 800 millió forintra van szükség, amiből 200 millió régóta hiányzik, az ORFK pedig nem tudja tovább vállalni ezt a veszteséget.   

Somogysárd központjában áll a falu legnagyobb épülete. Látszik ugyan, hogy a mostaninál szebb napokat is megélt valaha, de még így rozzantan, fűfelverten és kopottan is van benne valami nemes. A kastély és a hozzá tartozó istállók az 1700-as évek legvégén lettek készen. A Somssich- család jóvoltából épültek, és az elmúlt kétszáz esztendőben szépen köréjük telepedett a falu. Nem véletlenül: a kastélyban mindig is megélhetést találtak az itteniek. Egészen eddig.
A lovasbázison már nincs szükség se lovászra, se kovácsra, mert 250 esztendő óta először nincsenek lovak a telepen.

Mentenék a bázist

Csikós Nagy Márton, Somogysárd polgármestere fórumot szervez, hogy megmentsék a falu egyik legnagyobb ingatlan- és eszmei vagyonát. A térség és a megye országgyűlési képviselőit, Lamperth Mónika szociális és családügyi minisztert szeretné megnyerni az ügynek. Olyan befektetőt keresnek, aki továbbviszi a kétszáz éves hagyományt.

- Végtelenül szomorú vagyok – mondja Csikós Nagy Márton, a falu polgármestere. – Szomorú, mert nem sikerült megőrizni a falu múltjának egy dicsőséges darabját, és szomorú, mert nem tudom, mi lesz ezután az emberekkel. Tönkremehet bele a falu. Ha utazni kell a munkáért, előbb-utóbb lakni is elmennek. Ez majd’ ötven aktív családot érint. Nem volt persze váratlan. A kastély és az épületek is régóta enyésznek. A Somssichok rá se ismernének.
A Somssichok közül is leginkább Somssich Pál nem, akit onnan ismer a hálás utókor, hogy a mai Táncsics gimnázium nagy mecénása és névadó-ja is volt. A földbirtokos Deák és Széchenyi híveként politizált, de a lovakat nemcsak a „legnagyobb magyar” miatt szerette. Ő volt az, aki az első lovasversenyt megrendezte Somogyban.

A rendőrség 1993 óta képezte itt a rendőrlovakat. Akkor került a Belügyminisztérium tulajdonába a lovasbázis. Igaz, a telepen korábban több száz ló volt, amiből csak 150 maradt, de 14 évvel ezelőtt, amikor a Kutasi Állami Gazdaságot felszámolták, ezzel a pusztulástól menekült meg a bázis.
- Ne haragudjanak, én nem mondok semmit, mert még lehet, hogy lesz munkám a bázison – ezt már az Apáti kocsmában halljuk egy negyvenéves forma egykori dolgozótól. Ez a kocsma van a legközelebb a bázishoz. Ide jártak kipihenni a napot a lovászok. Most inkább búfelejtőnek használják. A kocsmáros szerint amióta felmondtak nekik, többen vannak és többet isznak, mint előtte.
- Gondoljon csak bele – mondja mégis az előbb még bizakodó férfi. – Itt vagyunk hetvenen, legtöbbünk negyven-ötven éves. Itt a környéken, de még Kaposváron sem lehet munkát kapni. Hova menjünk?
- Hát hova – mondja Takács János. – A munkaügyi központba, oda! Egy ekkora faluban máshova felesleges, pedig szeretünk dolgozni. Csodálkoznak, ha kesergünk?

Egyedülálló volt a sárdi fakótenyészet, ezt tette a somogysárdi ménest Európa-hírűvé

A somogysárdi méntelepet mai formájában 1953-ban hozták létre, de tenyésztéssel már az 1800-as évek közepén is foglalkoztak ugyanezen a helyen. 1954-ben a méntelepből, állami versenyló-tenyésztelep lett, 1957-től pedig állami ménes rangot kapott a központ. 1962-ben a Kutasi Állami Gazdaság vette át, és a hatvanas évek végén megkezdődött a telivértenyésztés is. A sárdi ménest ez tette Európa-hírűvé. Az elmúlt tizennégy évben a rendőrség használta országos lovasbázisként kiképzési célra.

- Tudják, mi egyszerű emberek vagyunk – mondja Laczó János. – Én 13 évig dolgoztam a bázison lóápolóként. A politikusok meg ugye tanult, okos emberek. Akkor hallgasson ide: most hetven ember az utcára kerül, mert a rendőrség ráfizet százmillót évente erre itt. Ez ugye az államé. De munkanélküliként mi maradunk az államé. Így is ránk fizet, csak a másik zsebéből fizet rá. Akkor érti ezt?
- Ne mondjatok rosszat a rendőrségre, nem azok tehetnek róla! – csatlakozik Czifra Zoltán, a bázis kovácsa. - Mi szerettünk ott dolgozni. Alig van olyan ember közöttünk, akinek kevesebb, mint tízéves a munkaviszonya. Megbecsülte mindenki magát, mert tudtuk, hogy mekkora érték helyben a munka.

- Én is úgy mondom, nem a rendőrök tehetnek róla – jön közelebb egy másik ötvenforma férfi. – Ez egyszerű, kell valakinek ez a kastély. Egy horvát nemrég megvette volna, meg mi is átvettük volna dolgozók, de nem adták. Én eprezek. Ha nekem öt évig veszteséges az eper, hatodik évben nem rakok epret. Ugye? Ez állítólag már tíz éve csak ráfizetés. Akkor miért pont most? Hát azért, mert már lepusztult, aztán olcsón kell valakinek. Tudja, hogy mondják ezt? Lóvá tettek bennünket, úgy…

-->