Harmincegy évig vezette a várost, most elköszön

– Milyen szabadság ez, ha kora reggel óta a hivatalban van?
– Dolgozom – felete Papszt Lajos. – Írom a négy év összefoglalóját. Kiadunk egy füzetet, mit vállaltunk és abból mit teljesítettünk, azt hiszem, így tisztességes az elköszönés. Most az a sláger, hogy 8 éve nem történt semmi ebben az országban, Lengyeltótiban pedig akad jelölt, aki a nevét adta ehhez. Számára is válasz az összefoglaló, melyből az derül ki: az illető minden bizonnyal végigaludta a testületben az egymilliárdos fejlesztést. Az emberek felháborodnak ilyesmin. Kis közösségekben az igazságot nem lehet torzítani.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] 31 év után köszön el
[/caption]
– Függetlenként lett polgármester. Volt, hogy megkörnyékezték?
– Többször is, minden oldalról. Még a pártállamban sem kértek tőlem olyat, amit ne tudtam volna teljesíteni, mert nem volt összeegyeztethető a tisztességes emberi mivoltommal. Egy kistelepülési polgármesternek nem az a dolga, hogy bírálja az aktuális kormányt. Lojálisnak kell lennem, különben nem vagyok kompetens. Ha megválasztottak, attól a perctől mindenki polgármesterének kell lennem. Soha nem szidtam az aktuális kormányt, elsősorban, mert a többségi szavazatot megkapták. A tisztességes emberi kapcsolatot, és nem a politikai hovatartozást tartom fontosnak.

– Meg sem fordult a fejében, hogy még egyszer indul?
– Nem. Azt gondolom, hogy fiatalabbakra van szükség. Minden ciklus egy új kihívás. Új szemlélet, új temperamentum kell. Az időseknek megvan a maguk bölcsessége, de nem mi hordjuk a zsebünkben a bölcsek kövét. Minden településnek időről időre új lendület kell. Bízom abban, hogy a lenygeltótiak bölcsen választanak, és lendületes testülete lesz a városnak.

– Számít arra, hogy igényt tartanak a tanácsaira?
– Felajánlottam, hogy nagyon szívesen segítek az utódoknak. Itt van például az integrált oktatás, melynek az elszámolása nagyon bonyolult. De azt is el kell fogadnia egy leköszönő polgármesternek, hogy nem számítanak a munkájára. Ha a polgármesterséget hatalomnak hiszi valaki, az téved. Ez szolgálat. Hallottam olyan megjegyzést, hogy ez a hivatal a „terror háza”. Kérem szépen, egy munkahely az nem demokrácia kérdése, ott a feladatokat végre kell hajtani.

– Nehezen viselték a keménykezűségét?
– Tudomásul kell venni, amikor munka van, dolgozunk. Én mindig nyitott voltam a kollégák problémáira, s nemcsak akkor voltam első, amikor elvárásokat támasztottam, hanem akkor is, amikor segíteni kellett. Nem vagyok egy lógós típus. Általában reggel hétre jártam dolgozni és utolsóként indultam haza. A munkatársak tudják, ilyen habitusú ember vagyok, de a sikerben ők is osztoznak velem. Nem pusztán az én sikerem, hogy több mint harminc évig itt tudtam lenni, hanem az apparátusé is, mely mögöttem állt.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Nagyon szívesen segít majd az utódoknak
[/caption]
– Mire a legbüszkébb?
– A legkisebb útszakasz aszfaltozására is ugyanolyan büszke tudtam lenni, amikor elkészült, mert kellett, és mert a miénk. A rendszerváltás előtt a jelenlegi köztársasági elnök avatta a tornacsarnokot. Végtelenül büszkék voltunk, pedig ma már azt mondanám, hogy nem építenék ilyet, mert a mai igények szerint elavult. Hihetetlenül büszke voltam az új művelődési házra, az uszodára. Nagyon büszke vagyok, hogy néptáncunk van, országos hírű zenekarunk. Nem csökkentek a munkahelyek válság idején, mivel az autópálya hozott valamit, ezt sem lehet elvitatni.

Papszt Lajos

1946-ban született, gyermekkorát Somogymeggyesen töltötte. A tabi gimnáziumban érettségizett, osztályfőnökét, Jeney Istvánt azóta is példaképének tartja. Középiskola után dolgozott a vasúton és a hajózási társaságnál. A katonai szolgálat után a Műszaki Egyetemen végzett vízellátási és csatornázási üzemmérnökként. Főiskola után megnősült, felesége a lengyeltóti iskolában tanított 38 éven át.

1970-ben került az Észak-somogyi vízitársulathoz, majd 1980. március 15-én Lengyeltóti tanácselnöke lett. 1990 óta polgármester. Két lánya Budapesten, tizenkilenc esztendős unokája Lengyeltótiban él. Állítja: családjának köszönheti a legtöbbet, amiért mindig mögötte álltak.

Munkáját elismerték a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével és Somogy Polgáraiért-díjjal. Gyugy és az erdélyi Farkaslaka díszpolgári címén túl 2006-ban Lengyeltóti díszpolgára lett, a cím átadásakor felállva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelték a helyiek.

– Rossz nyelvek szerint segít a varázsszó is, hogy „leghátrányosabb helyzet”.
– Bocsánat, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek (LHH) három éve léteznek, ez csupán az irigy ember kritikája. Az LHH-ból egyelőre csak az integrált oktatást érezzük. A pályázatok egy része még nem is indult el, csak hát mi megelőztük a többieket. Kész terveink voltak, a kistérségben nem marakodtunk, összefogtunk.

– Hogy látja a kistérség jövőjét?
– A kormány programjából adódóan minden bizonnyal megváltozik a kistérségek szerepe. Sok törekvésüket támogatnám, ha polgármester maradnék. Nem tartom helyesnek, hogy szakmai kérdésekben, például a pedagógiai programról egy kisváros testületének kell döntenie. Mindig azt mondtam: az iskolaigazgató a 210. oldalra bármit beírhatna, valószínűleg megszavaznánk, mert nem értünk hozzá. Legyen a mindenkori kormány feladata a szakma, nekünk a dologi kiadások biztosítása, a Lajtán túl ez ősidők óta így van. Megszűnt a régi tanfelügyeleti rendszer és az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzése. Ez nem helyes, mindenkit számon kell kérni valahogy.

– Mit bánt meg a 31 évből?
– Semmit.



– Azt a kis törést sem, ami a 2006-os ítéletből fakadt?
– A bírósági ügyben a lelkiismeretem tiszta volt, ma is az. A közigazgatási hivatalnak jóval korábban írtam, foglaljanak állást a külföldiek ingatlanvásárlása kapcsán. A sajtóban is többször hangoztattam a németek házvásárlásának ügyét, az adófizetés kikerülését, hogy rendjén volt-e: nem fizetnek gépjármű-, személyi jövedelemadót, satöbbi. Választ se kaptam. Az akkori jogi szakértők azt mondták: ez adomány. Soha egy fillért nem tettem el, ez köztudott. Az egész egy politikai helyzet volt. Engem kellett beáldozni.

– Miért indult néhány hónap múlva újra? Csak azért is?
– Benne volt ez is, nem titkolom. De az emberek megkértek. A többség ma is elismeri azt a munkát, amit a városért tettem, ennél nagyobb kitüntetés nem kell. Életem legnagyobb elismerése volt, hogy amikor egyesek úgy gondolták: börtönbe való vagyok, az emberek kiálltak mellettem. Ezt próbáltam a legutóbbi négy évben meghálálni.

1970-ben került az Észak-somogyi vízitársulathoz, majd 1980. március 15-én Lengyeltóti tanácselnöke lett. 1990 óta polgármester. Két lánya Budapesten, tizenkilenc esztendős unokája Lengyeltótiban él. Állítja: családjának köszönheti a legtöbbet, amiért mindig mögötte álltak.

Munkáját elismerték a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével és Somogy Polgáraiért-díjjal. Gyugy és az erdélyi Farkaslaka díszpolgári címén túl 2006-ban Lengyeltóti díszpolgára lett, a cím átadásakor felállva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelték a helyiek. 31 év után köszön el Nagyon szívesen segít majd az utódoknak -->