Csatárláncban keresték a Desedánál az eltűnt kisfiút

– Lassan megyünk, ha találtok valamit, szóljatok, ne nyúljatok semmihez! – adja ki az ukázt Bodó László, a Kötél önkéntes tűzoltó és életmentő egyesület vezetője. – Egy hivatásos mellé két-három amatőr csatlakozzon, fejlődjetek láncba, s fésüljük át a partot a 67-es útig.

Vagy százan sorakoznak fel a desedai kemping előtt, s indulnak el észak felé, hogy megpróbálják megtalálni a hétfőn kora este eltűnt felsőmocsoládi fiút, Szita Bencét. Az egyik internetes közösségi oldalon csütörtök délután hirdette meg Fehér Gábor, Bence nagybátyjának barátja a péntek reggeli kaposvári találkozót, hogy a gyerek keresésére induljanak.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Lovasok is keresik az eltűnt kisfiút
[/caption]
– Néhány óra alatt tizennégyezren osztották meg a felhívást – mondja Fehér Gábor a barkácsáruház parkolójában úgy negyed órával a megbeszélt gyülekezési időpont előtt, amikor már vagy harmincan várnak az indulásra. – Sokan jeleztek vissza a fővárosból és vidékről is, hogy csatlakoznak, szerintem száznál többen leszünk.
Szép lassan hízik a tömeg, már itt vannak a Kötél autói is, s befut Szita János, Bence nagybátyja is, aki éjszakai mentőügyeletből érkezik.
– A legfrissebb hírek alapján a Deseda egy újabb nyom – magyarázza a nagybácsi. – Bence szereti a vizet, imád horgászni, s a nevelőanyja szerint hétfőn délután voltak kint a tározónál, hogy megnézzék a horgászverseny helyszínét.

Igaz, a hivatalos bejelentés alapján valamikor este fél hét és hét óra között tűnt el a korábban a kaposvári református iskolában, jelenleg a mernyei suliban tanuló felsőmocsoládi fiú a hipermarket melletti játszótérről, s mivel az elmúlt három nap alatt senki sem bukkant a nyomára, még az önkéntes segítők közül is sokan tamáskodnak, sikerül-e épségben megtalálni. Hiszen már több mint három napja, hogy nyoma veszett...
– Nekem hinnem kell benne – jegyzi meg Szita János, majd kocsikba osztja és a toponári strandhoz indítja a várakozókat.
– Kicsi az esély – teszi hozzá Fehér Gábor is. – De talán csak valami baleset érte, s nem tud segítséget kérni: mondjuk még be tudta küszködni magát egy hétvégi házba. Mert amúgy Bence vagány gyerek, ha nem lenne gátló tényező, vissza tudott volna menni a családjához – köszön el, s beszáll az egyik kocsiba.

A desedai kempinghez vezető úton már vagy százan várakoznak, mire mi is odaérünk. Budapestiek, kanizsaiak, pécsiek, de jöttek a Balaton-partról és Sülysápról is. Sőt, látnokok is megkeresték a keresés szervezőit: egyikük szerint a hipermarket környékén kell keresni, másikuk viszont a Desedát javasolta. Egy hajléktalan pedig, aki saját bevallása szerint gyerekként szintén sokszor elszökött otthonról, a Zaranyi erdőben keresné... A Desedához többen kutyát is hoztak, ám néhányam megjegyzik, kevés haszna lesz az ebeknek, hiszen Bence eltűnése óta már kétszer esett az eső. S ahogy az eget kémleljük, a harmadik zuhé sincs már messze...
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Csatárláncban kutatnak Szita Bence után
[/caption]
– A Malom-tavat már átnéztük – tájékoztatja az önkéntes keresőket Bodó László –, most a Deseda következik. A csatárlánc a strand oldalán megy végig a 67-es útig, a túloldalt lovasok vizsgálják majd át, a vizet a part mentén búvárok, beljebb motorcsónakok szonárral. S ha az időjárás engedi – néz ő is az ég felé –, egy motoros paplanernyővel a levegőből is kutatunk.
Mire az eligazítás végére ér, megérkezik Meiszterics László a lovakkal, s miután gyorsan átbeszélik a feladatokat, a csapat megindul a nyugati oldal, a szántóföldek felé.

– Minden bokorba, csalitba be kell nézni, minden papírt meg kell vizsgálni, a legkisebb nyom is érdekes lehet – indítja útnak a csatárláncot Bodó László, miután kiosztotta a csoportvezetőknek a rádiókat, majd a búvárok felé fordul. Ketten öltöznek serényen, meglehetős tisztelettel figyeljük őket, lehet vagy tíz fok, a víz pedig bizonyosan hidegebb. Úgy fertályóra múlva kiderül, kilenc fokos, legalábbis ennyit jelez a szonár. A búvárokkal – akik a part mentén, úgy két méteres mélységig vizsgálják át a vizet – együtt ugyanis a motoros is megkezdi a kutatást: fel, s alá hasítja a vizet a két part között.



– Megkérdeztük az útba eső horgászokat – hallatszik az egyik csoportvezető jelentése –, a harmadik emlékezett a fiúra. Állította, itt szokott horgászni a strandnál...
Ez is egy nyom, bár ellentétes az eddig tudottakkal, hiszen a nevelőszülők szerint Bence inkább az aszalói részen pecázott... Aztán újabb és újabb jelentések érkeznek fél pár cipőről – melyről kiderül, inkább felnőtt méret –, táskáról, s megannyi elhagyott, esetleg ellopott, s direkt a susnyásban „felejtett” holmiról. A csatárlánc egy része a szántóföld szélén kutat, másik vége a nádas vonalában. A közepén néhányan igazi kommandós-kiképzésen érezhetik magukat, hiszen a kempinghez érve kerítésmászás nehezíti a keresést, s bent is újabb akadályok várnak rájuk. Épületbe, pincébe, barlangokba, földbe vájt lyukakba viszont csak a kötelesek, illetve szentbalázsi és a soproni önkéntes tűzoltók, valamint a végszóra befutó Misina Mentőszolgálat emberei bújhatnak be. A terep nehéz, a tervek szerint úgy öt óra alatt érnek a 67-es úti hídig. Ám úgy negyed óra múlva leszakad az ég, s sártengerré válik a szántás és a tópart...

Az önkéntesek és irányítóik azonban folytatják a keresést, ám hiába fésülnek át úgy negyven hektárnyi területet a somogyaszalói hídig, nem találnak semmit, mely Bence nyomára vezethetne, így sárosan, bőrig ázva és letörve mennek haza úgy öt órányi kutatás után. A Desedánál csak a szonáros csónakok és a búvárok maradnak, próbálják mind gondosabban átfésülni a tározót, egy másik búvárcsoport pedig visszamegy a városba a hipermarket mögé, hogy még egyszer ellenőrizze a Malom-tavat. Eredménytelenül...
Estébe nyúlik mire feladják a keresést, s egyre többen a reményt is. Bencéről immár négy napja nincs semmi hír...