Végső búcsút vettek a 11 évesen meggyilkolt Szita Bencétől

Jaj, Istenem! Ne vigyék el! – zokogott fel a szőke hajú, fiatal lány, amikor a halottas kocsi megállt a kaposvári keleti temető ravatalozója előtt. A tizenegy évesen meggyilkolt Szita Bence nővérét barátja és nagybátyja támogatták két oldalról a mentőkocsihoz a tömegen át. Ugyanis a múlt hétfőn megölt felsőmocsoládi kisfiú temetésére vagy két és félezren gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket, s együtt gyászoljanak a családdal.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Végső búcsút vettek Szita Bencétől
[/caption]
Jó háromnegyed órával a szertartás kezdete előtt már nem lehetett parkolóhelyet találni a temető környékén, a forgalmat rendőrök irányították, s mivel a városban elterjedt a hír, hogy bizonyos csoportok a halálbüntetés visszaállításáért tüntetést szerveznek a temetés idejére, így a sírkertben is több civil ruhás rendőrt lehetett látni. A ravatalozó előtti kis téren, a lélekharang környékén százak zsúfolódtak össze: ismerősök, a kisfiú iskolatársai, s rengeteg gyászoló várta a gyászszertartás kezdetét. Akadtak, akik koszorúval érkeztek, mások egy-egy szál fehér virággal jöttek, de olyanokat is lehetett látni, akik a kertjükben szedett kis csokrot szorongattak.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Gyász és mély fájdalom
[/caption]
– Szita Bence, élt 11 évet. Álmodj szépeket! – volt olvasható a felravatalozott fehér koporsón, mely mellett egy asztalon futballmez és labda árválkodott. A meggyilkolt fiút Tombor István, a temetkezési vállalat polgári szónoka búcsúztatta – míg pénteken este az egyik kaposvári klubban koncertet szerveztek, ahol Bence egyik kedvence, a kisfiúról emlékdalt szerző Mr. Busta is fellépett –, majd a családtagok köszöntek el tőle: Bence nagymamája ráborult a koporsóra és megcsókolta.



– Gyere vissza, gyere haza! – kiabálta a családi kripta melletti sírnál nővére, aki egy levelet és egy plüssfigurát dobott a gödörbe, s oda került a futballmez és -labda is, majd a Republic A csend beszél tovább című számának dallamára a fehér lepellel fedett koporsót elnyelte a sír, melyet elborítottak a virágok és a koszorúk.
– Mennyit szenvedhetett, szegény! – jegyezte meg egy kisírt szemű asszony, két tízévesforma fiú kezét szorongatva, aztán egy szál fehér liliomot helyezett a sírra: – Nyugodj békében, kicsi Bence!