Svédországból tért haza a patológus

Karádról származik, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban eltöltött évei biztos alapot nyújtottak az egyetemhez. Pécsen diplomázott, majd a pécsi megyei kórház patológiáján dolgozott. Ott végigjárta a ranglétrát, így lett 1993-ban osztályvezető főorvos. Egy internetes álláshirdetés vezette aztán a határon túlra. Megtanult svédül, és egy Kaposvárhoz hasonló méretű svéd város kórházának patológiáján dolgozott szakmai vezetőként. Majd nyolc év után nem csak a szakma, hanem a szíve is hazahúzta, bár néha még vállal egy-két hét helyettesítést Svédországban.

A bővüléssel évi tizenötezer minta vizsgálata történik meg a kaposvári osztályon

– Volt kint tanítványom, s folyton azon járt az eszem, miért is nem magyar fiatalokat tanítok, s miért nem a magyar betegek hasznára teszem ezt – jegyezte meg Hegedüs Géza. – Megfordultam már néhány helyen a világban, de magyar fiataloknak szeretném átadni a bennem felhalmozódott tapasztalatot. Kaposváron pedig szükség volt osztályvezető főorvosra, hívtak, így hazajöttem. Meggyőződésem, hogy eddig is jó színvonalú patológiai osztály működött a kaposvári kórházban.
Mint mondta, valamelyest egyenletesebb országos szinten a svéd betegellátás rendszere, de a magyar is megközelíti azt az átlagot. Svédországban egyébként hosszabbak a várólisták, mint itthon. Üdvözli a magyar szakmai kormányzás azon szándékát, melynek során nagy centrumokba kívánják központosítani a patológiai ellátást. Így a kaposvári kórházban is csaknem egyharmadával megnő a munkamennyiség júniustól, hiszen a dombóvári és a nagyatádi kórházak anyagai is idekerülnek. – Ennek anyagilag és szakmailag is óriási előnyei vannak – tette hozzá. – Ugyanis minőségileg sokkal jobban képzett lehet az a fiatal patológus, aki olyan osztályon dolgozik, ahol mindenféle minta előfordul. A bővüléssel az évi tízezer helyett mintegy tizenötezer minta vizsgálata történik meg a kaposvári osztályon.

Úgy látja magasan képzett szakemberek dolgoznak itthon

A szakember szerint sokat változott a szakma. – Valamikor a kórbonctan feladata a boncolás volt – mondta. – Ez teljesen átalakult, ma a betegekből különböző módon kivett minták mikroszkópos vizsgálatával foglalkozunk elsősorban. Műtétek, gyomortükrözés, endoszkópos vizsgálatok során eltávolított kis szövetdarabok, műtéti anyagok vizsgálata teszi ki a munkánk nagy részét. A boncolások egyre inkább háttérbe szorulnak, s többnyire a fiatal orvosok végzik azt a felügyeletünk alatt.
– A szövettani vizsgálatok egy részénél csak belenéz az ember a mikroszkópba és tudja a feladatát – így a főorvos. – De van egy bizonyos százalék, ami tényleg nagyon nehéz. Amikor a patológus megfejt egy ilyen bonyolult esetet, amihez különféle technikákat is használ, vagy utána kell nézni a szakmai irodalomban, akkor csaknem katarzis élménye van. A pontos diagnózis segít a kezelőorvosnak is, rajta keresztül pedig a páciensnek.
Munkáját egyben hivatásként éli meg a főorvos. Úgy látja, hogy a magyar egészségügyben magasan képzett szakemberek dolgoznak, akiket a világon bárhol szívesen lát a szakma. Mint mondta, a hazai szakmában az is sokat számít majd, ha a megyei kórházakban is bevezetik a molekuláris patológiát, mely egyelőre inkább csak egyetemi központokban működik.