Terence Hill: sok éve gyakorlom az isteni irgalmasság tiszteletét

Mélyen vallásos ember, akinek Assisi Szent Ferenc a példaképe. Sajátja mellett két gyermeket is örökbe fogadott, lemondott a nagy pénzekkel járó erőszakos filmek főszerepeiről, hogy immáron két évtizede boldog Matteo atya maradhasson. Király Levente Zsugabubus című új könyvében lélekemelő gondolatok olvashatók a 81 éves legendától – írja a Magyar Nemzet.

A most megjelenő könyv azt a tévhitet igyekszik ledönteni, hogy a nők bálványaként számon tartott szőke, kék szemű Terence Hill csupán gyerekfilmeket és vígjátékokat készítő filmszínész volt. Ennél sokkal több. Egy igazi követendő példa, aki nemcsak a filmjeiben kelt a gyengék és elesettek védelmére, de a való életben is. Erkölcsi értékekben gazdag életpályája mellett izgalmas és szórakoztató történetek egyaránt olvashatók a könyvben – fogalmazott Király Levente, a kiadvány szerkesztője, aki korábban Bud Spencerről készített, Piedone nyomában című filmjéért és könyvéért első külföldiként San Gennaro-díjat vehetett át Nápolyban.

Mario Girotti, azaz Terence Hill a zsivány kamasz, az akrobatikus tornász, a szerény családapa és nem utolsósorban a világhírű színész. A könyvből nemcsak a vidám olasz komédiás filmes karrierjét ismerhetjük meg, de a világ egyik legzárkózottabb színészének személyiségébe és életébe is mélyebb bepillantást nyerhetünk.

Terence Hill ritkán beszél hitéről és vallásos neveltetéséről, amelyet édesapjának köszönhet. Ő volt az, aki hívő katolikusként mindig Assisi Szent Ferenc Virágoskertje című könyvből olvasott gyermekeinek, köztük Mariónak is. Assisi Szent Ferenc, akárcsak Girolamo papa, Umbria régióból származott, történetei pedig a ferences rendtársaival kapcsolatos legendákról szóltak.

„Édesapám gyerekkoromban egy könyvet olvasott nekem Szent Ferencről. Ő a példaképem. Azóta vagyok hívő. Nem sokszor beszélek róla, mert a hit számomra értékes és rendkívül személyes dolog. A kapcsolatom a vallással tehát nagyon bensőséges kapcsolat: boldog, komoly, néha még haragos is. Azt hiszem, hogy nehéz ilyen típusú kapcsolatokról beszélni, mivel folyamatosan változnak. Úgy vélem, hogy így vagy úgy, de mindenkinek van kapcsolata Istennel. Ez egy olyan bensőséges viszony, amit meg kell tapasztalnod. Sok éve gyakorlom az isteni irgalmasság tiszteletét” – vallja Terence Hill, akit katolikus hite gyermekkora óta formál.

Színészi karrierje során visszautasította azokat a szerepeket, amelyekről úgy érezte, ellenkeznek elveivel, valamint a keresztény értékekkel. Terence Hillnek nemcsak a Rambo szerepét ajánlották fel, amely aztán Sylvester Stallone főszereplésével történelmet írt, de más, ehhez hasonló szerepekre is felkérték, amelyekből aztán nem lett világraszóló siker.

„Amikor egy nagyon befolyásos filmproducer felhívott egy erőszaktevő szerepe miatt, és megfenyegetett, hogy tönkreteszi a karrieremet, ha nem mondok igent, tudatosult bennem, hogy eljött az a pillanat, amikor mennem kell. Sokat jelent nekem, hogy színész vagyok, de csak úgy, ahogy azt én képzelem” – véli Bud Spencer színésztársa, aki soha, egyetlen alkalommal sem játszotta el a gonosz vagy a rosszfiú szerepét.

„Milyen gyengék vagyunk, hogy nem tudunk megbirkózni az igazsággal! Szórakoztatásra vágyunk, nem az igazságra. Olyanoknak kell lennünk, mint egy vitorlás hajó kapitánya. Nem mi vagyunk a szél. Mi csak a hajósok vagyunk. Minden erőnket latba vethetjük, hogy a hajót irányban tartsuk, de a szél ereje nem mi vagyunk. Hoztam olyan szakmai döntéseket, amelyeket mások oktalannak tartottak. Nagy pénzeket utasítottam vissza, viszont boldog voltam. Ezért tudok ma hiteles lenni Matteo atyaként” – teszi hozzá a színész, aki nemcsak magánemberként éli meg keresztény hitét, de a filmekben is.

Terence Hill 1983-ban öltötte magára először a papi reverendát, amikor eljátszotta Don Camillo szerepét. 2000-ben indult útjára egy másik film, pontosabban sorozat, a Don Matteo, amelyben Hill detektív papot alakít, aki egy olasz kisvárosban, Gubbióban deríti fel a rejtélyes bűneseteket.

„Mindent megtettem, hogy mind a nyomozói, mind az egyházi szerep betöltésekor mélyrehatóan és hitelesen ábrázoljam őt. Don Matteo elsősorban olyan ember, aki ki nem állhatja az igazságtalanságot, és kiáll embertársai mellett” – jellemzi az általa megformált karaktert Terence Hill, aki a való életben is rendkívül humánus. Jól jellemzi mindezt, hogy feleségével, Lori Hillel úgy döntöttek, Ross után (aki 1990-ben autóbaleset következtében 16 évesen életét vesztette) egy másik kisfiút is örökbe fogadnak.

„Az örökbefogadás nem pontos kifejezés. Ez egy olyan téma, amiről nem szeretnék túl sokat beszélni. Ezekről a dolgokról spekulálni, magad reklámozni nekem ízléstelennek tűnik. Azt mondhatom neked, hogy a kis Mani Wongot, egy thaiföldi kisfiút, aki ma nyolcéves, a feleségem és én örökbe fogadtunk abban a pillanatban, amikor az a megtisztelés ért, hogy az egész életére gondoskodhatunk az anyagi biztonságáról. Mani szülei és a gyermekeik is nehéz körülmények között élnek, emiatt gyerekeik egyike egy intézet vendége lett” – mondja Terence Hill, aki nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ez a gyermek valamikor vele fog élni.

Terence Hill többször is járt hazánkban. Legutóbb egy jótékonysági akció és a Nevem: Thomas filmjének népszerűsítése alkalmából.

„Magyarországon azt tapasztaltam, hogy bármerre megyek, a magyar rajongóim a legdiszkrétebbek, a legkedvesebbek és a legudvariasabbak, a legjobban neveltek. Máshol az emberek ordítoznak körülöttem, meg akarnak érinteni. Budapesten viszont azt éreztem, hogy a magyarok vigyáznak rám, és ez nagyon jó érzés. Nem rohannak le. Remélem, majd visszatérhetek ide” – mesélte Terence Hill, akinek életéről Király Levente Zsugabubus című könyvében olvashatnak, amely már kapható a boltokban.

Borítókép: Terence Hill olasz színész, filmrendező, forgatókönyvíró és producer a My Name is Thomas című filmjének berlini bemutatóján, 2018. augusztus 21-én