Nem tetszik a diákoknak az első angol erotikus regény

A Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai című könyv egy idősödő kurtizán botrányos életéről szól. 1748-ban jelent meg, a szerző, John Cleland azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyetlen csúnya szót sem használva írja meg a történetet, míg az adósok börtönében sínylődik.

A pornográfia újonnan megjelenő formája felháborította a cenzorokat és az egyházat, és úgy tűnik, csaknem 270 évvel később sértőnek találják a mai fiatalok, vagyis a „hópehely generáció” tagjai is. (A „snowflake generation” kifejezést a mostani évtized fiataljaira használják, akik bizonyos kérdésekben sértődékenyebbek és érzékenyebbek a korábbi nemzedékeknél.)

Shakespeare sem tetszik nekik

Judith Hawley, aki 18. századi irodalmat tanít a Londoni Egyetemen, a The Times című brit lap hétfői számában azt mondta, a regény a diákokkal való egyeztetés után került ki a tananyagból, pedig évtizedekig szerepelt a fősodortól eltérő irodalmi törekvéseket bemutató kurzusokon.

A professzor a BBC rádióadásában megerősítette, hogy a diákok más művekre is panaszkodtak, köztük még az olyan klasszikusokra is, mint a Lear király. Utóbbival kapcsolatban a The Times arról kérdezte Hawleyt, hogy a diákok mi kivetnivalót találnak Shakespeare művében. „Eltekintve a szemkivájástól és Cordelia halálától? Ami a legjobban sérti a diákokat, az a nők elleni erőszak és az öngyilkosság ábrázolása” – válaszolta a professzor.

A Kenti Egyetem professzora, a magyar származású Frank Furedi szerint ugyanakkor baljós következményei lehetnek annak, ha az oktatók amiatt kerülnek el bizonyos témákat, mert azok esetleg konfliktusosak lehetnek, hiszen sok írás éppen azért érdekes, mert vitás kérdéseket tartalmaz.

Régi témák, mai aggodalmak

A diákok kérésére az 1660 és 1780 közötti „ellenzéki” irodalmat bemutató kurzus olvasmánylistáján szereplő könyvek mellé figyelmeztetést mellékelnek. Ebben emlékeztetnek arra, hogy a 18. századi szövegek néhol a kor kellemetlen előítéleteit tükrözik és a faji előítéletek, a szexuális erőszak és az, hogy az emberek ártottak önmaguknak, része volt az akkori társadalomnak, mint ahogy bizonyos formákban a mainak is. A hallgatókat bátorítják, hogy forduljanak a tanárokhoz, ha aggodalmaik támadnak.

Judith Hawley szerint nem szabad felnagyítani az arról szóló vádakat, hogy a diákok el akarnák fojtani a szólásszabadságot az egyetemen. „Reméljük, hogy sikerült egyensúlyt találni, és bátorítani tudjuk a bonyolult kérdésekről szóló párbeszédet, anélkül hogy megnehezítenénk azon diákok dolgát, akiknek esetleg kifogásaik vannak – fogalmazott a professzor a tanagyagra utalva.