Gulyás Gergely: A káosz vagy a gyarapodás között kell választani

Amennyiben a választópolgárok úgy döntenek, hogy ne folytassuk a kormányzást, akkor velünk szemben vagy létre tud jönni egy Vona-Gyurcsány-Szél-Karácsony-kormány – ami ugyanolyan valószínűtlen, mint amilyen tragikus lenne az ország számára -, vagy bizonytalanság, káosz és instabilitás következik” – vélte Gulyás Gergely a Magyar Időkben pénteken megjelent interjúban.

Két nap van hátra az országgyűlési választásig. Milyen érzésekkel várja április 8-át?

Reménykedve. Nagyon jó lenne, ha egymást követő harmadik alkalommal polgári kormány alakulhatna Magyarországon. Ilyen még soha nem volt a rendszerváltás óta eltelt lassan három évtizedben. Minden szavazat számítani fog. Ezért a polgári Magyarország minden támogatóját, a kormány valamennyi szimpatizánsát arra kérjük, hogy ne csak a választáson vegyenek részt, hanem biztassák azokat is szavazásra, akikben hajlandóságot látnak a polgári kormány támogatására. Fontos, hogy ők is elmenjenek és a Fidesz–KDNP egyéni jelöltjére és listájára adják szavazatukat. Így érhető el az abszolút többség és folytatható a 2010-ben megkezdett munka.

Mennyiben más a mostani választási kampány a korábbiakhoz képest?

A választ távolról kezdem. A ­számok objektív kiindulási alapot jelentenek. Az elmúlt öt évben Magyarországon nagy arányban nőttek a fizetések, csak az elmúlt egy évben 13,8 százalékos béremelkedés volt a KSH legfrissebb ­adata szerint. A költségvetés kiegyensúlyozott. Magyarországon 740 ezerrel több ember dolgozik ma, mint 2010-ben. Tavaly a 28 uniós tagállamból a második legmagasabb gazdasági növekedés Magyarországon volt. A kormánynak sikerült a migrációs nyomás ellenére megőriznie az ország biztonságát, úgy, hogy kezdetben egyedül szállt szembe az illegális bevándorlással. Ha mindezt a tényeket tiszteletben tartva vitatnánk meg a választási kampányban, nagyon kevés érvet lehetne ­találni a polgári kormányzás folytatásával szemben. Ezzel az ellenzék is tisztában van, ezért az értelmes párbeszédet kizáró, a normális közéleti eszmecserét ellehetetlenítő botránypolitizálásba kezdett, amelynek nincsen jövőképe, de politikai és morális tartalma sem.

A botránypolitizálás nem szorítja háttérbe a kormánypártok legfontosabb üzenetét, azt, hogy megőrizhetjük-e nemzeti identitásunkat vagy pedig bevándorlóország leszünk?

Ez vasárnap ki fog derülni. A migráció kérdése annyival súlyosabb minden másnál, hogy amíg egy csődbe vitt ország gazdaságát többéves kemény munkával, áldozatvállalással rendbe lehet hozni – ahogyan ezt a hat és fél év szocialista kormányzásának eredményeként a világgazdasági válság első leheletére bekövetkezett 2008-as államcsőd után a polgári kormány bebizonyította –, addig a bevándorlás esetén nincs lehetőség korrekcióra. Ezért mondjuk azt, hogy a migráció kérdése a szó legszorosabb értelmében sorsdöntő, a választás tétje óriási. Amennyiben valaki elfogadja a kötelező betelepítési kvótákat, megszünteti a csak a kerítéssel garantálható hatékony határvédelmet, és ezzel kaput nyit a bevándorlás előtt, akkor ez már többet nem hozható helyre. A szellemet a palackba nem lehet visszazárni. Ne legyenek kétségeink: ha az ellenzéki pártok lettek volna kormányon az elmúlt négy évben, akkor elfogadták volna a kvótákat, nem építettek volna fizikai határzárat.

Ki a Fidesz–KDNP és Orbán Viktor valódi kihívója, illetve melyik párt az?

Az ellenzéki pártok egyik vezetőjéről, miniszterelnök-jelöltjéről sem feltételezhető, hogy kormányképes lenne. Nem arról van szó, hogy más ideológia és politika mentén kormányoznák az országot, hanem egyikük mögött sincsen olyan szakmai, politikai és intellektuális háttér, amelyről akár csak komolyan feltételezni lehetne, hogy képes az ország irányítására. Ezt az ellenzék is nagyjából felmérte, mivel győzelme esetére káoszt ígér, ahogyan Gyurcsány Ferenc megfogalmazta, illetve új választásokat, ahogyan Szél Bernadett. A választás tétje tehát nem az, hogy milyen kormány lesz. A valódi kérdés az, hogy lesz-e az országnak stabil kormánya vagy káosz, bizonytalanság, insta­bilitás vár Magyarországra. Ráadásul olyan időszakban, ami kulcsfontosságú a bevándorlás és a következő hét évre szóló uniós költségvetés miatt is.

Kormányképes szakértői csapat nincs ugyan az ellenzék pártjai mögött, de úgynevezett civil szakértők már megjelentek. Mennyire érzékelhető a Soros Györgyhöz köthető NGO-k beavatkozása a választási kampányba?

Évek óta tapasztaljuk, hogy azok a szervezetek jelentik az ellenzék politikai, szakértői hátterét, amelyek Soros Györgyből élnek. Sőt ma már döntő befolyással bírnak az ellenzék politikájára is. Érdekes kérdés, hogy az ellenzék miért nem képes saját szakértői bázist felállítani, kinevelni, miért támaszkodnak szinte minden esetben Sorosra. Ez azt is előrevetíti, hogy ki kormányozna valójában Magyarországon, ha az ellenzéki pártok kerülnének hatalomra.

Még a kampányhajrában is egymást vádolta az ellenzék, főleg annak baloldali pártjai. Ön szerint lesz ebből átfogó, a Jobbikot is érintő koordinált indulás?

A baloldal és a szélsőjobb közötti koordináció jelenleg is létezik. Azokban a körzetekben, ahol úgy gondolják, hogy a baloldalnak van nagyobb esélye, ott a Jobbik nem kampányol a saját egyéni képviselőjelöltje mellett, és ez fordítva is igaz. A Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc jelöltjei közötti együttműködés napi valóság. Az ellenzék pártjai jelenleg is azt próbálják felmérni, hogy számukra mi a hasznosabb. Nem azért nem lépnek vissza a Jobbik és a DK jelöltjei egymás javára, mert pártvezetőiknek bármiféle erkölcsi fenntartásuk lenne még egymással szemben, hanem mert ezeknek a pártoknak a szavazói elvszerűbbek a két párt politikusainál. Egy esetleges átszavazásra buzdítással ezek a pártok többet vesztenének a vámon, mint amit nyernének a réven. Ezért valószínűtlen, hogy a Jobbik és a baloldal jelöltjei nyilvánosan visszalépjenek egymás javára. A baloldal pártjai közt ellenben az utolsó pillanatig várhatóak visszalépések, még akkor is, ha korábban minden fél elmondta, hogy nem akar ilyen gesztust tenni. Sőt az LMP-ben testületi döntés van arról, hogy senkinek a javára nem lépnek vissza. Az LMP egy olyan kaotikus párttá vált, ahol az elnökség a párt legmagasabb szintű döntéshozó szerve által meghozott kötelező döntéseket hagyja figyelmen kívül, és erre biztatja képviselőjelöltjeit is.

Az utolsó pillanatban bejelentett visszalépésekkel ezek a pártok nem csapják be választóikat?

Ez a választók lebecsülése. Ezek az ellenzéki pártok saját hitbizományukként tekintenek szavazóikra, és ennek megfelelően is járnak el. Azonban egyáltalán nem törvényszerű, hogy a választók követni fogják a visszalépő jelöltek utasításait és átszavaznak, követve pártjuk és visszalépő jelöltjük akaratát. Nem biztos, hogy egy LMP-s szavazó – aki még emlékszik arra, hogy kedvenc pártja a Gyurcsány-kormánnyal szembeni elégedetlenségből alakult – átszavaz majd a DK-s jelöltre, mert elvtelenné vált pártja ezt akarja.

Idézte Gyurcsány Ferencet, hogy fél év káosz sem drága az Orbán-kormány leváltásáért. Milyen hatása lenne az országra, ha hat hónapig cselekvőképtelen lenne a kormány?

A következő hónapokban az Euró­pai Unióban döntés születik a bevándorlás ügyében. Ha nincs kormány, akkor nincs hatékony magyar érdekképviselet sem, amely a felső korlát nélküli bevándorlási kvóták Magyarországra erőszakolásával fenyeget. Az ország költségvetési stabilitása sem lenne megőrizhető, a gazdaság olyan lejtmenetbe kezdene, amit már megtapasztaltunk Gyurcsány Ferenc kormányzása idején. Önmagában az, hogy a baloldal legkarakteresebb szereplője továbbra is Gyurcsány Ferenc, az a balliberális politikai elit totális alkalmatlanságának legfőbb bizonyítéka.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik vezetője, Vona Gábor iszlamistákkal tart fenn kapcsolatot. Jelenthet ez veszélyt a nemzetbiztonságra?

Vona Gábornak érdemes lenne azon elgondolkodnia, hogy miért van az, hogy vele kapcsolatban bármilyen vád azonnal hihetővé válik. Senki nem tudja, senki nem lehet biztos abban, hogy a Jobbik elnöke ma mit képvisel. Vona Gábor az utóbbi években már mindent megtagadott, mindent és mindennek az ellenkezőjét is állította. A tevékenysége miatti elégedetlenség a saját pártjában is érzékelhető. Egy jobbikos képviselő helyé­ben pedig nagyon szégyellném magam, amikor Gyurcsány Ferenc Vona Gábor politikai irányváltásának általa vélelmezett hitelességének örvend.

Pedig a baloldal attól tart, hogy egy kisebbségbe került Fidesz a Jobbikkal kötne koalíciót. Lehetséges ilyen forgatókönyv?

Érdemes világossá tenni: nemcsak velünk nem akar egyetlen párt sem koa­líciót kötni, hanem a ­Fidesz–KDNP sem akar más ellenzéki pártokkal együtt kormányozni. Amennyiben a választópolgárok úgy döntenek, hogy ne folytassuk a kormányzást, akkor velünk szemben vagy létre tud jönni egy Vona–Gyurcsány–Szél–Karácsony-kormány – ami ugyanolyan valószínűtlen, mint amilyen tragikus lenne az ország számára –, vagy bizonytalanság, káosz és instabilitás következik.

Az utolsó napokban Simicska Lajos még felbukkanhat a kampányban?

Simicska Lajos neve újra és újra előkerül vagy utcai alkoholfogyasztás, vagy közterületi vizelés, vagy plakátrongálás, vagy az agresszív személyiségéről árulkodó pizzarendelő telefonbetyárkodás kapcsán. Az utolsó napokban is számíthatunk arra, hogy Simicska a valós énjét tárja a nyilvánosság elé. Azonban ez a választás kimenetelét a kormánypártok szempontjából negatívan már nem befolyásolja. Önmagában az a tény, hogy Simicska Lajos nem a Fidesz, hanem a Jobbik támogatója, nagymértékben segít bennünket a választáson.

Az ellenzék már a kisesküt is letette, hogy kormányzás esetén nem bontanák le a határvédelmi kerítést. Ön szerint őszintén beszélnek?

Kövér Lászlóval értek egyet: az, hogy valaki azt állítja, hogy nem bontaná le a kerítést, nem jelenti azt, hogy nem nyitná ki. A balliberális oldalnak és a teljesen opportunistává vált, a nemzetközi sajtóban a migránskvóták elfogadásáról beszélő Jobbiknak, még ha egy pillanatra meg is fordulna a fejében, hogy ne fogadják el a kötelező bevándorlási kvótákat, a legcsekélyebb ­uniós nyomásgyakorlásra azonnal feladnák az eddig sem túl hitelesen képviselt álláspontjukat. Nem véletlen, hogy a balliberális politikai erők egész Európában bevándorláspártiak. Azok a magyar baloldali, liberális pártok, amelyeknek egyáltalán vannak nemzetközi kapcsolataik, egytől egyig olyan pártszövetségeknek és nemzetközi szervezeteknek a tagjai jelenleg is, amelyek a bevándorlást tartják Európa számára üdvözítőnek.

Mi az alapvető különbség az ellenzék és a kormánypártok nemzetfelfogása között?

A legfontosabb vita és a bevándorlással kapcsolatos nézetkülönbségek mögött is az áll, hogy hogyan képzeljük el Európa jövőjét. A magyar kormány a hagyományos kereszténydemokrata politika képviselője, amit már az európai jobboldali, konzervatív pártok egy része is feladott. Mi a nemzetek Európájában gondolkodunk. Az intézményesített európai együttműködésnek nincs alternatívája, ezért is jó, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy a kontinens ereje a nemzeti sokszínűségben rejlik. Aki ezzel szemben Európai Egyesült Államokról álmodozik – a magyar baloldali pártok között is van ilyen –, az valójában Európát gyengítené, túl azon, hogy a magyar nemzetet is feloldaná egy olyan nagy közös masszában, amelyet leginkább a bevándorlás segítségével lehet létrehozni. Ezt el kell kerülni, a nemzet számunkra megőrzendő érték, és a legjobb keret arra, hogy a saját érdekeinket érvényesítsük, saját életünket élhessük, kultúránkat megőrizzük és a saját boldogulásunkról gondoskodhassunk.

Borítókép:

Forrás: MTI Fotó/Máthé Zoltán