Végső búcsút vettek Szervátiusz Tibortól

Munkássága igazodási pont volt a magyar művészeti és közéletben, mesterünk volt kultúrában és magyarságban – búcsúztatta az alkotót a kormány nevében Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár. Mint hangsúlyozta, Szervátiusz Tibor „nemcsak alkotó, őrző és példakép, hanem a magyarság lelki hadvezére is volt”.

Az Erdélyben felnőtt szobrásznak a Securitate zaklatásai, majd az anyaország „tiltott, majd tűrt körülményei” közepette is volt bátorsága arra tanítani népét, hogy felismerje a magyarság határtalan gazdagságát – emlékezett. Hoppál Péter szerint ezt hirdetik Szervátiusz Tibor Adyról, Bartókról, Móriczról, Szabó Dezsőről, Németh Lászlóról, Kós Károlyról és Márton Áronról készített portréi, valamint főművei, a Kolozsvári Krisztus, a Szülőföldem: Erdély, illetve a Tüzes trónon Dózsája is.

Szervátiusz Tibor és édesapja, a szintén szobrász Szervátiusz Jenő már a hetvenes évekre nemzeti ikonokká váltak az akkori ellenzéki népi írók körében – idézte fel az államtitkár. Hoppál Péter emlékeztetett: a kormány egy 2017. december végi határozata jelentős forrást biztosít Szervátiusz Tibor és édesapja, a szintén szobrász Szervátiusz Jenő életművének gondozására.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kiemelte, hogy Szervátiusz Tibor hitvallása volt, hogy nemcsak a forma, hanem az anyag is őrt áll a művészeti alkotás elkészülténél és megtiszteli azt, ezért csak nemes anyagból érdemes dolgozni. A nemes anyagból való munka azonban csak akkor nyer értelmet, ha a cél, az idea, amelyet a szobrász a tárgyba bele tud önteni, maga is nemes – fűzte hozzá.

A főigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy Szervátiusz Tibor valamennyi köztéri szobra vizek mellé került, s hogy a művész merte ugyanazt a témát sokszor megvalósítani.

A hűség, amely végig jellemző volt a művészetére, a műalkotásokban, a hazájához, népéhez való vonzalmában ugyanúgy lefegyverző erejű – emelte ki Ókovács Szilveszter, aki hangsúlyozta: Szervátiusz Tibor művei által örökké jelen marad, hiszen „alkotásai a természetből vétettek, ott állnak ma is, és nagy tisztelet övezi őket”.

Dancs Rózsa író azt idézte fel, hogy Szervátiusz Tibornak menekülnie kellett a szülőföldről, pedig nem volt más vétke, mint hogy magyarnak született. „Zseniális tehetséggel megáldott magyarként látta meg a napvilágot” – hangsúlyozta Dancs Rózsa. Hozzátette: szerelmese volt a szülőföldjének, amelyhez élete végéig ragaszkodott.

És bár erős férfiként fogadta a csapásokat, majdnem összeroppant annak a fájdalmas felismerésnek a súlya alatt, hogy a szülőföld és a haza két külön hely, „mesterségesen kettémetszett” – mondta. Az író úgy fogalmazott, hogy Szervátiusz Tibor a mindenséget akarta befogni, a legapróbb rezzenésektől az eget-földet megmozgató robbanásokig.

Döbrentei Kornél költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja hangsúlyozta: a kivételes életművel rendelkező Szervátiusz Tiborban hatványozottan munkált az életenergia. Édesapjával, Szervátiusz Jenővel olyan egység volt köztük, mint István király és Géza fejedelem között – fűzte hozzá. Létideje nem a 20-21. század, jócskán előbbre járt művészi kérdésekben, megoldásokban – emlékezett Szervátiusz Tiborra Döbrentei Kornél.

A temetésen részt vett többek között Kövér László, az Országgyűlés elnöke, valamint Rockenbauer Zoltán és Demeter Ervin volt miniszterek, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Petrás Mária keramikus, népdalénekes, valamint Temesi Ferenc író is.