Varga Mihály: a kitelepített svábok magukkal vitték magyarságukat

Varga Mihály kiemelte: a Németországba kitelepítettek halálukig kettős identitásúak maradtak, őrizték és ápolták kapcsolataikat Magyarországgal. A nyolcvanas években pedig – amikor javult a két ország közötti viszony – testvérvárosi kapcsolatok tucatjai születtek: a „Magyarországról egykor elűzött német-magyarok” összekapcsolták „kinti településeiket az óhazában lévő, kényszerből elhagyott településükkel”. Hozzátette: ezeket a barátságokat ápolni kell, hiszen „az igazi megértés hírcsatornái”.

A miniszter elmondta: Békásmegyerről 2281 embert, 575 családot telepítettek ki.

„Nekik hazájuk volt Magyarország, a magyar nép része voltak”

- fogalmazott.

Kitelepülésükre a formális ok az volt, hogy az 1941-es országos népszámláláskor németnek, német ajkúnak vallották magukat.

Összesen mintegy 16 millió ember volt kénytelen hazáját Keleten elhagyni, köztük mintegy 220 ezer Magyarországról kitelepített magyar-német volt.

Megjegyezte: „fonák dolog”, de a „német csodát” ezzel a 16 millió frissen betelepített német ajkúval valósították meg Konrad Adenauer egykori kancellár Németországában. Ugyanakkor ezek az emberek „idehaza, Magyarországon nagyon hiányoztak”.

„Ráadásul az itthon maradók zöme félelemben, a háborús bűnösség vádja alatt élt: elhagyták nyelvüket, féltek attól, hogy őket is kitelepítik. Nem beszéltek sem a családban németül, sem a falujukban, közösségeikben” – mondta Varga Mihály.

A miniszter felidézte: a török hódoltság idején elnéptelenedett Dunántúlra és a Duna mentére a 18. század elején a nagybirtokos főnemesek ezrével, tízezrével telepítettek be németeket. Svábföldön, a Duna menti Ulmban gyűjtötték össze és tették hajóra elsősorban a fiatal, katolikus házaspárokat. „Magyar földön előre beosztottan szálltak ki a hajókból” és kezdtek faluépítésbe.

„Rendszert és nyugalmat, németes erényeket hoztak a háborúkban megfáradt magyar földre. Portáik, falvaik hamarosan rendezettségről, gazdagságról árulkodtak. Mesterségek tucatjait művelték, rengeteget tanult tőlük a békességbe visszailleszkedő magyar nép”

- mondta.

Hozzátette: a bevándorló németek – azonosságukat, jobbára a nyelvüket is megőrizve – gyorsan beilleszkedtek a magyarországi életbe: jól érezték magukat új hazájukban. Az 1848-as magyar szabadságharcban három zászlóaljnyi német nyelvű katona küzdött a magyar oldalon. Varga Mihály arról is beszélt:

Magyarország az egyetlen ország, amely – 2012 óta – gyásznapon emlékezik a németek kitelepítésére, amelyet a potsdami szerződés részeként, nemzetközi döntés kényszere alatt hajtott végre a háború utáni Magyarország.

Az emlékezés napjának január 19-ét jelölték meg, mert 1946-ban ezen a napon kezdődött a magyarországi településeken élő német nemzetiségű magyar állampolgárok Németországba telepítése.

A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a békásmegyeri Szent József-templom falán lévő emléktáblát.

Borítókép: Varga Mihály koszorút helyez el a német ajkú lakosság kitelepítésének emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a békásmegyeri Szent József-templom falán