Ceausescu parancsát teljesítik az úzvölgyi temető elrománosításával?

A dokumentumokból kiderül, a temetőben az első világháború idején eltemetett 350 honvéd mellé az 1926-27-ben lezajlott hadisír-összevonás során további 793 katona került elhantolásra – írja a Nethuszár.ro. A temető alaprajzának jelmagyarázatán az újonnan áttelepítettek és honvédek egyaránt ellenséges hősökként lettek feltüntetve.

Az alaprajzzal ellentétben az áttemetési naplóban hét román katona is megjelenik. Ezek közül Horcic Mihai (ejtsd: Horcsik Miháj) neve, alakulata és elhalálozásának időpontja alapján azonos a magyar adatbázisban 209-es sorszámmal magyarként bevezetett Harcsik Mihállyal, aki a 11. gyalogezredben szolgált, Lusin Filip pedig minden bizonnyal Lusicz Fülöp nevű katona, aki a magyar nyilvántartásban oroszként szerepel (70. sorszám).

Egy további katona, Morduminechei Gheorghe (Morduminikei Gyorgye) alakulatának száma és elhalálozásának időpontja szintén megegyezik Madaninec György népfelkelőével, Morduminechei-t azonban eredetileg az úzvölgyi fűrésztelepen, Madaninecet pedig Csíkszentmártonban temették el.

A dokumentumok külön érdekessége, hogy a temetőrendezés eredményeként létrejött sírkertben mindössze öt magyar, egy osztrák és egy német parcella létéről tanúskodnak. A temető kapcsán előkerült másik dokumentumot, amelyen 149 román katona neve szerepel és 1985-ből származik, először május 8-án tették közzé a bákói Cultul Eroilor (Hősök Kultusza) nevű Facebook-profilon. Ez a dokumentum tulajdonképpen egy listából és egy olyan adatlapból áll, amely az úzvölgyi temetőben található emlékművek kapcsán került kitöltésre.

Amint más forrásokból kiderül, a két dokumentum egy olyan felmérés részeként keletkezett, amelyre 1984-85-ben, illetve 1988-89-ben került sor, és amely során Románia minden idegen és román háborús emlékművét nyilvántartásba vették. A felmérésre Maria Bucur történész szerint azt követően került sor, hogy az 1980-s évek elején a hadsereg háborús emlékművekért felelős osztálya figyelmeztette Nicolae Ceaușescu román diktátort: Erdély területén számos Horthysta-fasiszta (értsd: a magyarok által állított) emlékmű találtató, amelyek veszélyt jelentenek a román államra nézve.

Bucur szerint a felmérés készítői egy Románia területén található, de

jelentős magyar lakossággal bíró megye magyar emlékműveit általában horthysta-fasiszta emlékművekként azonosították, és többnyire azt javasolták, hogy ezeket le kell bontani,

vagy olyan emlékművekké kell átalakítani, amelyek méltóképpen jelenítik meg a román nép háborús áldozatvállalását.

A lista hitelességét illetően egyéb problémák is felmerülnek. A 149 név közül hatot egyértelműen az áttemetési naplóból vettek át – tehát, van köztük egy honvéd is – ezek neve mellett csak az elesés éve szerepel (a listán egy hetedik katona is szerepel ugyanígy, az ő neve azonban nem található meg az áttemetési naplóban). A fennmaradó 142 katona elesési dátumait az események menetével összevetve az derül ki, hogy az elhalálozási adatok nem a Gergely-, hanem a Románia által 1919-ig használt Julianus-naptár szerint kerültek rögzítésre – azaz az elhalálozás dátumát nem a magyar, hanem a román hatóságok rögzítették. A dátumokból ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy e katonák többsége az október 15–28. között zajló mozgóharcok során esett el, olyan területen, amely október 28-át követően a román, később pedig az őket felváltó orosz csapatok ellenőrzése alatt maradt.

Végezetül ki kell térnünk a lista címére is, amit egyrészt alig lehet kiolvasni, másrészt a szavak formája alapján sem Úzvölgy román neve – Valea Uzului –, sem a temető jelentésű román szó, a cimitir nem szerepel benne. A meglehetősen elmosódott gépírás miatt csak találgatni lehet, azonban a szavak hossza, illetve a valamelyest kivehető betűk azt sugallják, hogy az eredeti cím valami ilyesmi lehetett: Propunere de nume/teme pentru (olvashatatlan szó) din comuna Sinmartin [név/témajavaslat a Szentmárton községi (olvashatatlan szó)val kapcsolatban].

Mivel az úzvölgyi temető felmérése kapcsán az egyetlen ismert adatlapon semmiféle karbantartás vagy jövendőbeli intézkedés nem szerepel, Csíkszentmártonban viszont található magyar vonatkozású emlékmű, joggal feltételezhető, hogy az 1985-ös lista tulajdonképpen a szentmártoni emlékmű átalakítására vonatkozik és azokat a neveket tartalmazza, amelyeknek egy esetleges átalakítás során kellett volna az emlékműre felkerülniük.

Borítókép: román résztvevők, miután áttörték a csendőrsorfalat az úzvölgyi katonatemető bejáratánál