Moyses Mártonról elnevezett kitüntető címet alapítottak

Legutóbbi ülésén Moyses Mártonról elnevezett kitüntető címet alapított a Székely Nemzeti Tanács. De ki volt a kitüntetés névadója és miért éppen a jelenleg is börtönben ülő Beke István Attila és Szőcs Zoltán érdemelte ki az elismerést?

Moyses Márton Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriumához hasonlóan a kommunista diktatúra elleni tiltakozás jeléül gyújtotta fel magát Brassó főterén 1970-ben.

Az erdővidéki fiatal 1956-ban, a magyar forradalomhoz kívánt csatlakozni, ám társával a határon nem jutott át. Rendszerellenes magatartása és megnyilvánulásai miatt 1960-ban tartóztatták le, két évre ítélték.

A kolozsvári börtönben szűk két hónappal a szabadulása előtt, vélhetően azért, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, egy cérnadarabbal részben levágta saját nyelvét.

Szabadulása után nem tanulhatott tovább, állami munkahelyet sem kapott, napszámosként dolgozott a nagyajtai téeszben, miközben irodalmi és tudományos érdeklődése folytán az asztalfióknak írt.

A Székely Nemzeti Tanács a kitüntetés létrehozásának határozatában korábbi, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség főügyészéhez intézett nyílt levelét idézi, amelyben Beke István Attila és Szőcs Zoltán ellen összeállított vádiratról a következő megállapítás olvasható:

„A vádirat a koncepciós perek módszereit használja, nem riadva vissza akár a hamisítástól sem, tendenciózus módon politikai célokat követ, hogy a székely közösség egészét, magát az autonómiamozgalmat helyezze vád alá, és bizalmatlanságot, akár gyűlöletet keltsen Románia többségi, román nemzetiségű polgáraiban a magyar közösséggel, a magyar közösség céljaival szemben.”

Az úgynevezett székely terrorperben ugyanis a két kézdivásárhelyi fiatalembert egyértelműen koholt vádak alapján 5-5 év letöltendő fegyházra ítélték.

Az SZNT dokumentuma ugyanakkor leszögezi:

”harminc évvel a rendszerváltás után nem ritkulnak, hanem épp ellenkezőleg, sokasodnak az erdélyi magyarság elleni támadások, közöttük jogfosztó intézkedések,

bírósági ítéletek, magyar nemzetiségű román állampolgárok elleni, törvényesnek álcázott megtorlások, és ennek következtében egyre több romániai magyart sújt ártatlanul a meghurcolás, zaklatás, büntetés vagy éppen a börtönbüntetés is”.

Ugyanakkor fönntartja és megerősíti, hogy „Beke István Attila és Szőcs Zoltán ártatlanul kerültek börtönbe, és meghurcolásuk a székely autonómiatörekvés elbátortalanítását, a székelység megfélemlítését célozza”.

”Az önazonosságuk vállalásáért ártatlanul meghurcolt személyek hűségének elismeréseként, a közösség nevében kifejezett méltatásként” létrehozott kitüntető cím nem kötött naptári időszakhoz, az SZNT Állandó Bizottsága bármikor odaítélheti minden olyan személynek, akinek igazságtalanul kell elszenvednie a román hatóságok megtorló intézkedéseit.