Máthé Áron: mi otthon vagyunk a Kárpát-medencében, és ezen kár megsértődni

„Még ma is nagyon sok emberben az él, hogy az urak és az elitek dolga volt Trianon, ugyanis ez volt évtizedekig a kommunista olvasat. Ezzel szemben minden magyar embert érintett a békediktátum, mindenkinek rossz volt, már csak azért is, mert egy működő gazdasági térséget szakított szét” – mondta Máthé Áron az Origónak A beszéd – Apponyi a magyar ügy védelmében című történelmi dráma kapcsán (csütörtökön 20.15-kor lesz látható a Duna TV-n).

„Megítélésem szerint minden magyart, és minden magyar történészt érdekel a trianoni sorscsapás”

- fogalmazott Máthé Áron. Kifejtette, hogy a XX. századdal foglalkozókat értelemszerűen foglalkoztatja, mivel ez az egész évszázad nyitánya volt Magyarországon. Hozzátette: régóta foglalkoztatja a kérdéskör, nagyon fontos újramesélni ezt a történetet, ezért vállalta el a Megafilm felkérését.

Nincs hőseposzunk

„Ráadásul, nekünk sajnos nincs olyan hőseposzunk, mint a lengyeleknek a visztulai csoda, amikor megállították Szovjet-Oroszországot 1920-ban, vagy mint a törököknek az, amikor a görögöket legyőzték Ankara előtt 1921-ben. Nekünk a tárgyalóterem maradt, és itt Apponyi keményen helytállt. A lehetetlent is megkísérelte. 1924-ig bezárólag apróbb korrekciókat sikerült is elérni – igaz ezek »morzsák« voltak, de akkor is, ez a történet arról szól, hogy a padlóról fel kell állni, és az utolsó négyzetkilométerért is meg kell küzdeni” – mondta Máthé Áron.

A szakember szólt arról is, hogy most is lehet újat mondani Trianonról. Ezt saját tapasztalatból is tudja, mivel korábban egy olyan tanárképzési programon is részt vett oktatóként, amelyre még az első világháborús kormánybiztosság szervezésében került sor.

„Ezen minden alkalommal kiderült: a kezdeti hárítás után az emberek várják a trianoni átok valamiféle lelki feloldását. Azt, hogy nem vagyunk »bűnösök«, amit Trianonban ránk sütöttek fonák módon” – emeli ki az elnökhelyettes.

Mintha egy számítógépes játékkal játszanának

Máthé Áron elmondta, most jelent meg egy dokumentumkötet az amerikai béke-előkészítő bizottságról a Lendület Kutatócsoport gondozásában.

„Ebből jól kiderül, hogyan gondolkoznak a nagyhatalmak a kis nemzetekről – nekik »térkép e táj«. Mintha a Civilization című stratégiai játékkal játszanának. Nagyon értékes volt a Magyarságkutató Intézet fő kérdéseket összefoglaló konferenciája is. Fontos az eseményeket végigvevő Napról napra Trianon című kronológia, mivel ebből tisztán lehet követni a fejleményeket, köztük egy csomó olyat, ami eddig talán nem kapott elég figyelmet” – fejti ki Máthé Áron, aki szerint talán mégis a legérdekesebb a Trianon arcai című kötet.

„Eddig mindenki el volt foglalva azzal, hogy nagypolitikai szinten próbálta az akkor történteket értékelni. Nagyon kevesen foglalkoztak azzal, hogy az egyszerű emberek számára mit jelentett Trianon. Még ma is nagyon sok emberben az él, hogy az urak és az elitek dolga volt Trianon, ugyanis ez volt évtizedekig a kommunista olvasat. Ezzel szemben minden magyar embert érintett a békediktátum, mindenkinek rossz volt, már csak azért is, mert egy működő gazdasági térséget szakított szét” – tette hozzá.

A magyar elit 1918 őszén nem tudta a nemzetet mozgósítani

Két felfogás ütközik össze azzal kapcsolatban, hogy miért nem volt komoly fegyveres harc az utódállamok törekvéseivel szemben, kivéve az egy szem északi hadjáratot.

„Az egyik szerint Károlyi Mihály és köre szélnek zavarta a hadsereget, pedig a katonák harcoltak volna. A másik felfogás szerint úgyis hiábavaló lett volna a küzdelem, és történelmi szükségszerűség volt a történelmi Magyarország szétesése” – mondta Máthé Áron.

Az előbbi közelebb, az utóbbi pedig távolabb esik az igazsághoz mérten. A hangsúlyt viszont inkább oda érdemes tenni, hogy a magyar elit 1918 őszén nem tudta mozgósítani a nemzetet az önvédelmi harcra. Nemcsak azért nem tudta mozgósítani, mert éppen kicsúszott a lába alól a talaj, hanem egy évtizedek óta húzódó ügy miatt sem.

„Arról van szó, hogy 1867-ben az elit kiegyezett az osztrák vezető erőkkel, de az ezt követő évtizedekben nem történt egyfajta belső kiegyezés, és ilyesmire – például földosztásra – nem került sor a háborús években sem. Így négyévnyi háborús küszködés után már nagyon nehezen lehetett volna érdekeltté tenni a magyar katonát abban, hogy a világháború végeztével egy újabb háborút vállaljon. A nép nagyrészt belefáradt az I. világháborúba, nagyon rossz körülmények voltak, rendszeres volt az éhezés és a teljes nélkülözés” – mondta a történész. Megjegyezte, ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetett volna legalább megpróbálni a fegyveres ellenállást, 1918 végéig még jó esély is lett volna nekilátni.

„Nyilván külső tényezők is szerepet játszottak, és az idő ellenünk dolgozott, de az állandó bocsánatkérés és a koncepciótlan visszavonulás csak a teljes szétesést hozhatta”

- magyarázza Máthé Áron.

A bizottság elnöke szerint az akkori szociáldemokrata mozgalom egy marxista ellenkultúrát dolgozott ki, együtt mozogtak a Galilei Körrel és a Martinovics-páhollyal, és nekik az volt a projektjük, hogy a történelmi Magyarországnak meg kell szűnnie. A területi integritás és a nemzeti érdekérvényesítés kérdésében nyugodtan nevezhetjük őket botfülűnek.

„A baloldalon Pogány József és Böhm Vilmos elévülhetetlen »érdemeket« szereztek a fegyveres ellenállás akadályozásában, és utólag az egyik kommunista frakció megdicsérte Károlyit is, hogy akadályozta a hadseregszervezést. A régi hadsereg számukra ugyanis az »ellenforradalommal« volt egyenértékű.”

Függőség

A szakember arról is beszélt, hogy ezután Trianon felé haladva már csak rosszul és még rosszabbul járhattunk volna. Így a szerbeknél később fel is merült, hogy a szláv tengerben lévő „magyar oázist„ meg kell szüntetni. Voltak tervek arra nézve, hogy Csehszlovákia a Balatonig terjedjen, míg a románok Győrig és Veszprémig szállták meg az országot, és ha rajtuk múlott volna, akkor ott is maradnak – tette hozzá.

Máthé Áron szólt arról is, hogy

mindenkiben azt kell tudatosítani, hogy mi otthon vagyunk a Kárpát-medencében. Ez térség a mi otthonunk is, és ezen kár megsértődni.

Azok az országok, ahol győzelemnek élik meg Trianont, elfelejtik azt, hogy a mi térségünk igazából akkortól kezdve vált függővé Nyugat-Európától, és mindez a mai napig fennmaradt. A »jönnek a nyugatiak, és itt megvalósítják az igazságos rendezést« attitűd ettől kedve alakult ki. Száz éve ünneplik a környező országokban, hogy elüldözték úgymond a magyar urakat, de helyettük sokkal veszélyesebb külső erőket kaptak a fejük fölé – tette hozzá. Máthé Áron szerint, amit a határon túli magyar közösségek az anyaország támogatásával ki tudnak harcolni, az lesz az övék.

Ez stabilizálóan hatna az egész térségre, szemben azzal a nagyhatalmi igénnyel, amely mindig a még éppen ellenőrizhető instabilitásra törekszik.