Kinyílt Csudaország ajtaja a Csikyben

– Nyolc évvel ezelőtt a diplomamunkám kapcsán egy kérésnek eleget téve rendeztem meg óvodásoknak negyvenöt percben. Most az iskolás korosztályt céloztuk meg-mondta Halasi Dániel rendező, aki Olt Tamás meghívására érkezett Kaposvárra rendezni.

– Elengedtük, hogy ragaszkodjunk az eredeti történethez, amelynek nincs vezérfonala. Adamik Zsolt segítségével igyekeztünk találni egy lineáris történetet, amelyben természetesen visszajönnek az eredeti figurák-mondta a rendező, aki segít Alíznak felnőni, miközben olyan problémakört boncolgat, amelyről megfelelő közeget megtalálva nemcsak beszélni kell, hanem megoldást keresni rá..

A kislány egy személyiségfejlődésen megy keresztül, miközben saját magával néz szembe. A mai gyerekek problémái jelennek meg a történetben: egyebek mellett az iskolával kapcsolatos szorongás, az elmagányosodás, a szülők konfliktusaiból adódó bizonytalanság és az önmagukkal kapcsolatos szeretethiány. A felnőttek mintha siettetnék Alízt felnőni: legnagyobb kincsére, a gyermeki énjére vadásznak, amelyet ők maguk már elvesztettek. Alíz egy furcsa álomban találja magát, amelyben folyamatosan keres valamit. Mozgatórugója a gyermeki kíváncsiság, miközben versenyt fut az idővel, menekül a felnőtté válás elől. Szabó Nikolettnek szerepálma teljesült be Alíz figurájával.

– Nem is maga a szerep, hanem a téma, ami vonzott. Nem tudom, mikor olvastam először a történetet, de kicsit bővebb is, mint amit korábban elképzeltem-mondta a főhőst alakító színész. – Voltam hasonló helyzetben, ismerem, milyen lehet egy gyereknek a szorongató helyzet, amikor rácsodálkozik a világra, ami abszurd neki. Egy gyerek másképpen nézi a dolgokat, ahogy a szeretetet is, amit könnyebben ért meg, mint a felnőttek – mondta Szabó Nikolett. A családot, mint közönséget megcélzó zenés darab az álomvilágot a modern kor színházi eszközeivel jeleníti meg, az elektronika lehetőségeit bevetve. Alíz Csudaországához, amely az alkotók szerint akár egy iskola is lehet, Mátravölgyi Ákos álmodta meg a színpadképet és Szirtes Edina (Mókus) írta a dalokat.