A fejlődés záloga a folyamatos tanulás

Rövidebb-hosszabb megszakításokkal életemet 32 éves koromig Miskolcon töltöttem. A Miskolci Egyetem hallgatója voltam párhuzamosan két karon is, majd PhD-hallgatója, végül egyetemi oktatója. Menedzsment szakos diplomámat a közgazdász karon, míg előkészítéstechnikai mérnöki diplomámat a Műszaki Földtudományi Karon (konyhanyelven „bányász kar”) szereztem. Tanítottam közgazdászhallgatóktól kezdve, jogászokon és mérnökökön át, az egészségügyi kar hallgatóiig szinte mindenkit. Részt vettem egyetemi projektekben, kutattam közeli kutatóközpontokban, tartottam indoor és outdoor tréningeket hallgatóknak, vagy épp cégeknek, egyetemi keretekben és azon kívül is, egy vállalkozásnak besegítve. A Miskolci Egyetemen eltöltött 12 év sokat adott nekem, mind a két karon való tanulás, mind az oktatás, mind a Miskolci Egyetem diákéletének szervezése, a DSK (Diák Sport Kör) vagy épp a DOSZ (Doktoranduszok Országos Szövetsége) vagy az AIESEC és IFMMS (nemzetközi közgazdász és bányász-kohász diákszervezetek) életében való szerves részvétel.

De nemcsak a magyar, hanem a külföldi tapasztalatok is hasznosak voltak. Szeretem a nyelveket, éltem angol és német nyelvterületeken is: Berlinben és Innsbruckban töltöttem el több időt, de egy évet Kanadában is dolgoztam. Első diplomámat a vezetőkiválasztásban a pszichológiai tesztek szerepéről írtam a General Electric (régi Tungsram) HR-osztályán. Második diplomadolgozatomat németül írtam, és a berlini Technische Universitäten kutattam hozzá a bioszorpció területén. Míg PhD-dolgozatomon Kanadában ténykedtem, az edmontoni University of Albertán, de a (biotechnológiai) klaszterek működését kutattam a keleti partoknál, Torontóban és Montreálban is. Mindeközben rengeteg külföldi magyarral és magyar közösséggel is megismerkedtem, tartva velük a mai napig a kapcsolatot.

Itt Kaposváron, a Kometában az olasz környezet és olasz nyelv másféle tapasztalatokkal lát el, mint amikben eddig volt részem. Érdekes egy nagyvállalat működésének ennyire szerves része, vagy épp alakítója lenni.

Éppen 9 éve kerültem Kaposvárra a Kometához, közvetlenül a tulajdonos ügyvezető igazgató, Giacomo Pedranzini mellé, szakmai ügyvezetői asszisztensnek és projektvezetőnek. Pozícióváltás után ma már belsőaudit-vezetőként tevékenykedem a cégben. Célom és feladatom a szervezet jobbá, hatékonyabbá tétele, egyben a minél szigorúbb megfelelés és rend kialakítása, a felkészítés segítése a cég dimenzióugrására, a bővülésre, az esetleges nyrt.-vé válásra. Ez óriási szakmai felkészültséget igényel, és folyamatos tanulást jelent mind nekem, mind a cégvezetés számára. Ezenkívül bárkinek próbálok segítséget nyújtani, ami nem feltétlenül klasszikus belső ellen­őrzési alapfeladat, de ennél a cégnél a panaszkezelés (Belső Visszaélés-bejelentési Rendszer) is a feladataim közé tartozik, ami egy új, nemrégiben megjelent törvényi kötelezettségnek való megfelelés miatt is szükséges.

Egyedülálló anyaként nem egyszerű a munka és a magán­élet közötti egyensúlyt megteremteni, de igyekszem minél jobban úgy intézni, hogy „a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon”. Van egy csodálatos, kedves, okos 11 éves lányom, akivel mindig igyekszem minőségi időt tölteni.

Kultúrakedvelők vagyunk; örömmel megyünk például színházba, moziba, vagy akár otthon együtt zongorázunk, sakkozunk, kártyázunk, társasozunk. Nagyon szeretem a természetet, a napot és a vizet. Ennek megfelelően előszeretettel megyünk kirándulni, úszni, napozni, biciklizni. De télen és a hóban is feltaláljuk magunkat, mivel igen szívesen síelünk, vagy épp a termálvizeket keressük fel ilyenkor. Míg Miskolchoz a Bükk hegység kirándulóhelyei, Tapolca, a Mályi-tó, nyéki tavak vize, vagy épp a bánkúti, illetve a szlovákiai sípályák voltak bármikor elérhető közelségben, hál’ istennek, minderre Kaposváron és gyönyörű környékén is van lehetőségünk (Zselic, Deseda tó, Balaton, Virágfürdő, Harkány stb.), vagy épp a közeli Szlovénia sípályáin. Így az élethelyünk változása semmiben sem akadályozott minket.

Hálás vagyok és nagyon sokat köszönhetek a családomnak, szüleimnek, neveltetésemnek és az értékrendnek, ami belém ivódott felmenőim által. Mivel alapvetően hívő, szociálisan érzékeny és altruista érzetű ember vagyok, gyermekkorom óta vágyom rá, hogy egy olyan álmomat valósítsam meg, ami az öregekhez kötődik, és az emberi életút végét szeretné megkönnyíteni, jobbá és boldogabbá tenni. Ez egy elég összetett terv, és az álomkomplexumom létrehozása óriási tőkét igényelne, de egyelőre erről most többet nem árulnék el; illetve nem is lenne erre elég ez az egy oldal. Lehet, hogy egyszer belefogok és megvalósítom! De addig is, a Kometa jobbá és nagyobbá válásán tevékenykedem tovább.