Iker Casillas lett szerintünk az Eb legjobbja

Az Eb csapatának kapuját nálunk Iker Casillas őrzi, aki nem mellékesen szerintünk a torna legjobbjának is bizonyult. A Real Madrid hálóőre sokáig nem tudott kitörni a nagy tehetség skatulyájából, ám az elmúlt két hétben mindenkit meggyőzött, valóban a világ legjobb portásai közé tartozik.
Remekül együtt élt a játékkal, kiválóan irányította a védelmet, s ha kellett, fontos védésekkel – például az olaszok elleni negyeddöntő tizenegyes párbajában – nyugtatta meg csapattársait.

A védelem jobb oldala klub- és honfitársáé, Sergio Ramosé. A még csak huszonkét esztendős bekktől kevesen vártak ilyen érett, letisztult játékot, hiszen klubjában nem számít húzóembernek. A torna során azonban mérkőzésről mérkőzésre javult teljesítménye, mely nem csak a védekezésben merült ki, de rendkívül hasznosan kísérte a támadásokat, sokszor amolyan jobbszélsőt játszva segítette a támadókat.

A hátvédsor közepére az olasz válogatottból talán egyedüliként jó teljesítményt nyújtó Giorgio Chiellini került. Jól jellemzi a világbajnoki címvédő produkcióját, hogy a csapat legjobbjának a sérülések és a formaingadozások miatt a kispadról előhúzott Juventus-védő bizonyult.

Balbunkóként az Eb egyik felfedezettjére, a sztárcsapatok által máris letámadott orosz Jurij Zsirkovra esett a választásunk. A CSZKA Moszkva játékosát csatárokat megszégyenítő cselezőkészsége, kiváló előretörései és remek ütemszerelései miatt jelöltük a csapatba.

A védelem előtt, amolyan szűrőként a Barcelona héttüdejű törpéje, Xavi kap helyet csapatunkban. Hatalmas munkabírás, megszámlálhatatlan szerzett, s nem mellékesen kiválóan megjátszott labda jellemezte játékát, emellett a támadásokra is maradt ereje: az oroszok ellen például az ő gólja nyugtatta meg a spanyolokat. Beverekedte magát csapatunkba a török Arda Turan is. A Galatasaray 21 éves ifjú tehetségét a Boszporusz partján erős túlzással már Puskáshoz és Zidane-hoz hasonlítják: bár ettől még messze áll, érdemei elévülhetetlenek a török bronzéremben.

Mint ahogyan a hollandok sem álmodozhattak volna Wesley Sneijder nélkül a végül elmaradt éremről. Az Oranje szinte minden támadása a Real Madrid mély növésű középpályásától indult, s csapatából nála többet senki sem veszélyeztette az ellen kapuját. Bár védekezése meglehetősen harmatos, a franciáknak lőtt bombagólját sokáig nem feledjük. A bal oldal az Eb-re meglehetősen pihenten érkező Lukas Podolskié: A Bayern-ben mellőzött támadó a német csapatból egyedüliként jelentett veszélyt a riválisok kapujára: nélküle nem jutott volna ezüstig a Nationalelf.

Amolyan hátravont csatárként, a játék szervezőjeként számítanánk Andrej Arsavinra: a Zenit üdvöskéje szinte az ismeretlenségből robbant be a világelitbe, a svédek és a hollandok elleni játékára nehéz jelzőket találni – igaz, a spanyolok elleni elődöntőben észrevétlen maradt. Hasonlóképpen társához, Roman Pavljucsenkóhoz.

A Szpartak csatára szintén nem tartozott a világszerte ismert gólvágók közé, ám most ő is  közel került egy nagycsapat álomszerződéséhez. Gyors, kiválóan lő, cselez és fejel, könynyen kerül helyzetbe – ám hasonló könnyedséggel puskázza el ziccereit. Nem úgy, mint Fernando Torres. A Liverpool játékosa vérbeli csatár, akit azonban nemcsak a góllövés, de az előkészítés is motivál. Kiválóan játszott az egész tornán, ráadásul ő lőtte a döntő egyetlen, aranyat érő gólját.