Örömpöri

Marhapörkölt, krumpli gulyás, zsíros kenyér.

A bővebb felhozatalt meghagyva az éttermi vendégeknek ezen három lehetőségre szűkül a kínálat.

– Válasszatok ebből, úgyis a nedű a lényeg – jön az ukáz a csapatvezetőtől.

– No, de elnököm, ezt ugye nem gondolod komolyan – horkan fel a cséká, majd széles mosoly kíséretében odaszúrja a prezidentnek: „pálinkát azért hozzatok!”

Az évzáró bankettek előkészítése, majd annak „szabályszerű” levezénylése egy magára valamit is adó mennyei futballcsapat életében úgy következik, mint a bevonulás utáni köszöntés, vagy vereség esetén a Bűnbak keresés nevet viselő fejezetben az „én ilyen ... bírót még nem láttam” című bekezdés.

Lehetett bármilyen – vagy nem akármilyen – a szezon, a focista fazonoknak meg kell ülni a helytállást. Nem mintha idényközben nem lenne éppen elég harmadik félidő, a hivatalos mégis csak az, amikor halk nesz közepette az elnök elmondja a frankót, miközben játékosok kevésbé szomjas hányada jóval a főétel érkezése előtt szorgosan elpusztítja a savanyúság jelentős részét. Ez ám az édes élet!

Mert igen, végül nem zsíros kenyér kerül az asztalra, hanem pöri. A marhájából.

A szakács persze nem más, mint a játékostárs,

akinek ahogy a pályán, a konyhában is van sütnivalója, még ha ehhez a közösből származik is az apanázs. Arra ugyanis honnan lenne pénz, hogy étteremben essenek a tányérnak (és nem egymásnak, mert az csak később jön...) a farkaséhes focista fiak?

Az edző bá' szakmailag ugyan hozzá tudna tenni az est fényéhez, de túl sokat lehúzott már a pályán, és azok környékén, hogy belássa, ennek nem most jött el az ideje. Ha ugyanis fiai fele annyira harapnának a zöld gyepen, mint teszik azt a fehér asztalnál, akkor lilára vernék az ellent, és nem szürke kiscsapatként tűnne fel a gárda az adatok hatalmas bankjában. Ahogy a számok, úgy a srácok is beszédesek, sőt, egyre inkább azok. A hegedűs nem a háztetőn, hanem a pince lejárata előtt várja a bebocsátást, mert ugye: zene nélkül mit érnek ők? A csapatinduló után a klasszikusok (Hegyek között, völgyek között... Édesanyám, kedves anyám... stb.) képezik a kultur program szerves részét, majd az érzelmi húrok is megpendülnek a nem feltétlenül a kilencven perces hajtás miatt elgyengült férfiembereknél.

– Nehéz idényen vagyunk túl, de jól lezártuk – utal vissza és foglal össze az elnök.

Akad még abból az örömpörköltből?