Tűrés, határ

Hol a határ? Ez esetben persze ne a Hegyeshalom, Záhony és Nagylak átkelőhelyre (vagy társaikra) tessenek gondolni, bár a spektrum meglehetősen széles. Kisebb területre, egészen konkrétan egy futballpályányira kell csupán összpontosítani. A gond persze ezzel van. A koncentrálással, a figyelemmel és a fegyelemmel. Utóbbi viszont mintha nem létezne. Mert mit is mondott Hemingway úr – no, nem George F., a Budapest Honvéd előző tulajdonosa, hanem Ernest, az amerikai regényíró?

„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”

A történet azonban itt bicsaklik meg. Az elején. Mert érintett szereplőnk vagy nem veszített még emelt fővel, vagy nem sportol. Csak úgy gondolja.

Félbeszakíttatni egy meccset nem nagy kunszt. Elegendő néhány személyre szabott trágárság, csipetnyi – de inkább több – fenyegetés a sípos embernek, máris kétségek közé zuhan a hivatalos személy. Joggal. A felmenők szidása, a testvérhúg emlegetése, a nemiségre vonatkozó egyértelműsítés éppen nem az a kategória, ami a ingerküszöbön innen található.

Akadnak azonban olyanok, akiknek ez – saját normájuk szerint – belefér. Noha messze nincs szó – aktuálisan – Bajnokok Ligája-negyedöntőről, eurószázezrekről, sőt még „mixről” sem, vagyis a tét nem az egeket verdesi, az ember magából való kivetkőzése mégis borítékolható. Miért? Mert ellene szólt a bírói döntés. Saját megvilágításban nyilván jogtalanul.

Ám akkor mi a jogos? Ha az ellenfél teszi ezt, akkor persze egyértelműen, sőt következetesen.

A viselkedési kultúra alacsony fokán tág a korlát, széles a morális kör. Lehet feszíteni a húrt, ami, ha gyakran el is pattan, az sem nagy baj. Legfeljebb jön néhány hét pihenő. És akkor mi történik? Ahol nincs igazodási pont, hogy mihez tartsa magát a versenyző, ott a rendet nem lehet számon kérni. Könnyen előtör a fröcsögés, az elborult állapot és annak minden következménye. Az iskola és/vagy a sportbeli iskolázottság hiá­nyát felnőtt korban nehéz pótolni. Kísérletet tenni viszont lehet, mi több, szükséges.

Ugye emlékezetes: a sport mindenre megtanít. Akkor hát, nosza! Változni sosem késő. A tűréshatárt ki kell tolni. Igen, kell! Ha mégsem megy, a többiek bűnhődnek. Nem egyszerű emelt fővel veszíteni, viszont példák sora mutatja, igenis lehetséges. Vagy tessék játékon és pályán kívül maradni. A szabályokat értünk hozták, nem ellenünk, ez pedig Hegyeshalmon túl is így van.