2019.06.12. 06:30
Savanyú a szőlő
Amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen is egy jó edző, válaszunkban tucatnyi jelzőt sorolhatunk fel. Hiszen egy kiváló szakember legyen felkészült, kisujjában kell lennie a sportág csínjának-bínjának, nem árt, ha jó megérzései vannak, pedagógusként is meg kell állnia a helyét, emellett legyen rafinált, gyors gondolkodású, s bizony legyen diplomatikus is.
Igen, utóbbi is roppant fontos. Egy meccs utáni edzői nyilatkozat ugyanis sokszor nem a pillanatnak szól, s nem is a pillanat hevében születik, hanem annak célja van – azért hangzanak el azok a mondatok, amelyek, hogy azt máshol meghallják, s a következő meccsen majd ebből kamatoztathasson valamit az érintett tréner csapata. Persze, látva a Körmend vezetőedzőjének, Matthias Zollnernek az arcát, nem valószínű, hogy ilyen szándékból nyilatkozta a PVSK-Veolia elleni elődöntő negyedik mérkőzése után azt, hogy ha az ilyen faultokat nem fújják be a bírók, akkor az nem kosárlabda, hanem inkább rögbi. Egyszerűen ideges volt, frusztrált, ami érthető: csapata már 2–0-ra vezetett a párharcban, most 2–2, s jöhet egy kiszámíthatatlan, mindent eldöntő ötödik összecsapás.
Egyébiránt, függetlenítve magunkat Zollner szavaitól, nem elegáns, amikor az egyik edző a másik csapattal, annak játékával, taktikájával foglalkozik. Régi igazság ugyanis, hogy mindenki azzal főz, amije van. A trénereknek annak megfelelően kell fazont szabniuk csapatuk játékának, hogy milyen játékoskeret áll a rendelkezésükre. Ha sok a favágó és kevés a művész, senki sem várhat klasszikus muzsikát a gárdától – akkor a baltazajjal, a fűrészhanggal, az erővel, a kitartással, a melóval kell megpróbálni sikert elérni.
Ne felejtsük, egyvalami mindkét felet kötelezi: a szabályok által meghatározott lehetőségeken belül kell mozogni.
Egy-egy csapat saját fegyvere csak akkor ér valamit, csak akkor hatásos, ha azt be is lehet vetni, lehet használni. Ha a játékvezetők pillanatok alatt kiosztanak féltucatnyi faultot, a focipályán előrántanak két-három sárgát, vagy a kézilabdában pörgetik a kétperces büntetéseket, akkor nincs mese, váltani kell – különben elúszik a meccs.
Amikor viszont a játékvezetők, ergo a szabályok szerint igenis belefér az, amivel az egyik csapat eléri a győzelmet (ha nem szép játékkal, hát nem széppel: Mourinho futballja sem szemet gyönyörködtető, ámde roppant eredményes), akkor az ellenfélnek nem lehet más hátra, mint gratulálni. Máskülönben még az a mondás jut az ember eszébe, hogy savanyú a szőlő.