Megdöbbenés

Az Európa-liga csütörtöki programjában 18.15-kor a következő mérkőzés szerepel: Universitatea Craiova–AEK Athén. A múlt hét csütörtökön történtek után nehéz elhinni, megbarátkozni pedig egyenesen lehetetlen azzal, hogy a román csapat ott lehet a sorozat folytatásában – sőt, azon sem csodálkoztam volna, hogyha legalább egy évre elmeszelik a nemzetközi porondtól.

Nem így történt, s ez legalább olyan megdöbbentő, mint hogy hanggránát robban a pályán a játékvezető mellett. Az UEFA illetékesei szerint a mérkőzés megfelelő biztosítására láthatóan/hallhatóan fittyet hányó román csapatnak ott van a helye a következő körben, miközben a Honvédnak nem marad más, mint saját igazának keresése, bizonygatása. Miután a nemzetközi szövetség elutasította a magyar klub óvását, a Honvédnál először nyilván nyeltek egy nagyot, majd léptek: fellebbeznek és személyes meghallgatást kérnek. Jól teszik, bár félő, nem mennek vele sokra. Természetesen sokkal tisztább lett volna, ha Kesztyűsék száznyolcvan perc alatt begyötörnek egy gólt, de ezen már tényleg felesleges rágódni – késő bánat, eb gondolat.

S ha már a nemzetközi porondnál tartunk, bizony ismét szembesültünk azzal, hogy nekünk, magyaroknak ezen a szinten nem osztanak lapot hosszabb távon, nincs, nem lehet sok sikerélményünk.

Valóban örömteli volt, hogy az első kört túlélte mind a négy csapatunk,

de ahogy a buktákat, úgy ezt a kellemes pillanatot sem igazán tudtuk a helyén kezelni – rögtön beindult a hozsannázás. Pedig mindössze annyi történt, hogy egyrészt verhető ellenfeleket kapott a Ferencváros (bolgár Ludogorec – mondjuk ez kemény diónak tűnt), a Videoton (montenegrói Zeta), a Honvéd (litván Zalgiris) és a Debrecen (albán Kukesi) is, megdolgoztak a továbbjutásért a csapatok, ahogy illik, másrészt egész egyszerűen jól jött ki a lépés a magyar fiúknak.

A második körben aztán a négyesből hárman is elbuktak, maradt egymagában a Fradi, s bizony ennek is örülni kell, legalább van kinek szurkolnunk a továbbiakban. A látottak alapján egyébiránt éppen Szerhij Rebrov csapata az, amelyik letehet valamit az asztalra ebben az idényben a nemzetközi porondon: a bolgárokat tényleg szívet melengető magabiztossággal ütötték ki a zöld-fehérek, volt színvonal, akarat, erő, taktika a két meccsen. De rögtön be is fejezem itt a optimistáskodást, mert hirtelen eszembe jutott a Valletta elleni visszavágó...