2019.10.24. 06:30
A forradalom hőse
Ha egy sportoló góljaival, kiemelkedő teljesítménnyel eldönt egy fontos mérkőzést vagy megnyer egy világversenyt, akkor hősként emlegetjük, évek, évtizedek múltán pedig akár legenda is válhat belőle. A sportzsargon olykor – ismerjük be – hajlamos a túlzásokra. Érthetően persze, hiszen a szókészlete is – támadás, védekezés, harc, küzdelem, győzelem, diadal – a hadviselés terminológiájából vétetett. Nincs ezzel gond, boldogak lehetünk, hogy olyan korban élünk, amelynek csupán sporthősöket kell tisztelnie. De azért sose feledjük, hogy a magyar sportnak akadtak igazi hősei is, akik nem pusztán dicsőséget szereztek a hazának, hanem az életüket adták érte.
Az 1956-os forradalom több sportolót is helytállásra késztetett. Czibor Zoltán kiállt a forradalom mellett, ugyan nem harcolt, de valószínűleg fegyverrel a kezében járőrözött; Gyarmati Dezsőt a Széna tériek küldték el, mondván, neki az uszodában kell a hazáért harcolnia; a későbbi olimpiai ezüstérmes súlyemelő, Tóth Géza a Déli pályaudvarnál emelt barikádot. A válogatott kajakos Nagy Józsefet az utca embereként érte halálos lövés, az öttusázó Hegedüs Istvánt akkor érte szintén halálos találat, amikor a Margitszigetre igyekezett, hogy az esetleg edzésre érkezett gyerekeket hazaküldje. Czibor, Gyarmati és Tóth igazi jellemként viselkedett az embert próbáló időkben, Nagy és Hegedüs a forradalom mártírja, de ha arra keressük a választ, ki volt a hőse, akkor Gérecz Attilát kell említenünk.
Gérecz az akkori hagyományoknak megfelelően katonából lett öttusázó, helyesebben azért lett öttusázó, mert a kommunista fordulat miatt katona nem lehetett. A sokoldalú – költőként is méltatható – tehetség karrierje öttusázóként nem teljesedhetett ki, mert államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták. Vácott raboskodott, élete sportteljesítményeként 1954-ben a dunai árvizet használta ki a szökéshez: a folyóba vetette magát és átúszta az áradó Dunát. Üldözték, Budaörs felől mégis eljutott a fővárosba, ám amikor segítséget kért, elárulták. Újra börtönbe került, 1956. október 30-án szabadult, majd november 4-étől részt vett a szabadságharcban. Feljegyezték, hogy
november 7-én két szovjet tankot is kilőtt, egy harmadik géppuskatüzében azonban elhunyt.
Gérecz Attila hős volt, és az is marad. Czibor Zoltán és Gyarmati Dezső a magyar sport legendái. Akik ma érnek el sikereket, hozzájuk mérten csupán klasszissportolók és -játékosok. Ne is akarjanak hősök lenni!